TKK, Debrecen, 2007.
"Mindent, ami történt, szétszabtam, és szeletekként beleépítettem regényekbe, színdarabokba. Olykor aggaszt is, hogy ami velem és körülöttem valaha megesett, és amit én annak a nyersanyagából alkottam, aligha különíthető el. Ha meghalok, magammal viszem minden titkomat, s nem lesz irodalomtörténész, aki meg tudja fejteni, mikor ki voltam, melyik figurám, vagy mi volt valóban igaz ebben vagy abban az ábrázolásban. A tükör, amelyet a világ felé fordítottam, halálommal széttörik, cserepei nyilván összeilleszthetők és beszoríthatók lesznek valami keretbe, és mégsem azt mutatják majd, ami voltam, vagy amit teremtettem. Gyakran segítettem szerkeszteni az életnek, adtam hozzá, elvettem belőle, reális fénykép rólam nem maradt, nekem is csak maszkjaim voltak." (Mézescsók Cerberusnak)
Nem sok, de egy magamfajtának mégis akadt néhány titok, amit megtudtam. A "trianoni árva" valóban létezett, csak éppen nem Zentáról, hanem Kassáról jött. És, persze, Emerenc alakja, a Textoré... Mind-mind léteztek, csak ahogy ő maga fogalmaz "nem úgy és nem akkor...".
Izgalmas volt leveleiből kritikáiból, esszéiből, a mindennapi életéből szemelgetni. Mégis, az az igazság, nekem ez kevés volt. Egy olyan gazdag, istenáldotta tehetségnek, mint Magda néni, bizonyára ennél sokkal "beszédesebb" élete volt. Annyira szerettem volna többet megtudni a házasságáról, a Szobotkával való életéről. Szerettem volna, ha belekerülnek olyan apróságok is a könyvben, mint hogy milyen kortársakkal tartott szorosabb kapcsolatot, ezek közül volt-e kiemelkedőbb (?) barátság... Őszintén szólva, hiányérzettel maradtam kissé. [Nem tehetek róla, szeretem a kulisszatitkokat, de kérem, felőlem, pletyónak is nevezhetik (belefér :D).]
Könyveit továbbra is gyűjtögetem, igyekszem megbecsülni ajándékát! Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése