Napos oldal

Karácsony Benő

Dacia Kk., Kolozsvár, 1974.




"Akkoriban nagyon könnyed lélek voltam, súlytalanul röpködtem az emberek és dolgok felett. Ami a világnézetet illeti, alapjában véve kevésre becsültem. Köteles szellemi zászló - gondoltam hetykén -, amit mindig ki kell dugni a padláslyukon, ha jön valaki. Jobban szerettem csupasz zászlórúd lenni, amelyen a játszi szél nem lebegtet semmiféle gyermekes lobogót. A nap vagy az idő úgyis kiszívja a színét, aztán szerezhetek majd újat. Nem - ráztam jóízűen a fejem, amikor jöttek, hogy hé, Felméri, dugd ki a zászlódat a padláslikon -, nekem nincsen zászlóm, akármit mond is rólam majd az utókor. A világnézet intézményével szemben nem bölcsességből, hanem egészségből voltam közönyös. Szerettem a napot, a varjakat és hegyeket, a topolyafákat, a virágzó szamárkórót és több effélét, de azt a kancsalságot, amelyet világnézetnek neveznek, ó, ezt múló és értéktelen dolognak tartottam. Ma is az a nézetem minden világnézetről, hogy az úgy nézi a világot, mint mi a holdat: mindig csak egyik oldalát látja, és halvány gőze sincs arról, hogy mi történik az érem másik oldalán. Ami engem illet, én szeretek az érem mindkét oldalára rákacsintani."

Mindezt Felméri Kázmér mondja, elcsapott hivatalnok. Huszonötéves, az első vh.-t megjárt fiatalember. Azt gondolom, végig zászlórúd volt a regényben. Van, aki azt mondja, dekadens ez a szemléletmód, mármint a Felmérié. Van ebben valami, mégis nekem nagyon tetszett ez a "kívülállóság"... Valami eszméletlen nyugalom van ebben az emberben. Semmi kapkodás. Nem lesz sztár vagy ilyesmi, de a nincstelenség kellős közepén is észreveszi a napos oldalt ebben a laza regényszerkezetben. Rendkívüli a humora, de ez beléd maró humor, olykor (vagy sokszor) inkább groteszk. ("... a múló évek arra tanítják az embert, hogy egy kissé valamennyien alávalók vagyunk. A legutóbbi népszámlálásnál kitűnt, hogy angyalok már nemigen fordulnak elő közöttünk.")
Tisztában van azzal, hogy nem egy minta ember, de azt is tisztán látja, hogy a többség nem nézi jó szemmel, ha valakinek egyedi gondolatai vannak, ha nem törtet, hogy valami hú de magas pozíciót elérjen. Nem törtet? Dehogynem! Csakhát, az elismerésig hosszú az út... Neki aztán pláne... Felesége már-már megveti amiatt, hogy nem tesz már szert egy kis jó hírnévre. Fontos dolog ám a becsvágy, a presztízs...

Mindez hova vezet? Haza. :) Az asszonyt elhagyja, de Pestet is. Fiával az apai örökség felé tartó ösvényen "fuvolázott, hápogott és vidáman krúgatott [bennük] a megtérő madarak életkedve."

Olvastam, de nem érdekelnek a kritikák a könyvről. Szégyellem, hogy eddig mellőztem Karácsony Benőt.
Merem ajánlani minden olyan olvasónak, akit nem a kacskaringós mondatok érdekelnek, nem a sejdenagy közhelyek, de fogékony a humorra (ami nem mindennapi -- szerintem).
Nincs miért részletezzem tartalmilag, el kell olvasni! Nekem ötcsillagos könyv.

Néhány gondolat (a sok közül):

1. "Vannak igék, amiket lesütött fejjel illik fogadni, és szent kötelességek, amiket csak iszonyú fapofával lehet teljesíteni."

2. "A fejünk felett kell valami vágynyilvántartó hivatalnak lennie, amely könyveli és leszámítolja a bejelentett vágyakat."

3. "Az öreg pap úgy vélte, hogy a suszter teleszemeteli a falut mindenféle vallás- és társadalomellenes badarsággal. Ezek a jámbor papok azt hiszik, hogy az Isten veszélyben van, ha egy ilyen hadaró cipész feléje hajít néhány elméletet."

4. "És mi a valóság? Hát tudjuk mi egyáltalán, hogy mi a valóság? És melyik az a hites hely, hol van az a vegyvizsgáló, amely a valóságot vizsgálja: a szemben, amely látja, a logikában, amely érzi, vagy az agyvelőfodorban, amely elképzeli? A valóságok nagyon csuszamlós dolgok, és korántsem olyan fontosak. Az agyunk játékos kedvében néha igazabb valóságokat nyújt, mint amit a szemlencsénk észrevesz..."

5. "... mi volna, ha követnők a falevelek példáját, amelyek mindig úgy helyezkednek el, hogy minden utolsó, koszos levél is részesüljön a napfény áldásaiban."

6. " - A nap másfelől süti a problémát - fejtegettem barátságosan -, és másfelől kap árnyékot."