Megőrizlek

Fodor Sándor

Kriterion Kk., Bukarest, 1973.




"Miért ilyenek az emberek?" (!)
Mocsokul megérintett ez a könyv most.
Lázadtam, tiltakoztam és örültem is néha. Örültem, míg Eszti okosabbnak bizonyult minden tanult felnőttel szemben. Tiltakoztam, mert ezek a művelt felnőtt-emberek(?) aljasul védték(?) ki azt, amit valójában vállalniuk kellett volna: tetteik, szavaik következményeit. Hát nem, kérem, én is csak azt tudom mondani, van, amivel nem szabad játszani....
Azt hiszem Fricinél történt még ilyen velem, hogy a végén ennyire megüssön egy könyv. Pedig szinte sejteni lehetett, de mégis... Mégis annyira drukkoltam... Hogy szüksége legyen valakinek Esztire.
Beleborzongtam ebbe a történetbe. Rövid, tömör és egyenesen szembevág, mint hóvihar, mikor kilépsz az ajtódon.
Bevégeztetett A könyvben. Az életet nem merem kérdezni.

"És egészen megőrizlek magamban,
csillagszemeddel, kópé-mosolyoddal."


[tanároknak kötelező háziolvasmány -- szerintem!]


Néhány idézet:

1. "Vannak emberek, akiknek a társaságában mindig nagyon kisgyereknek érezzük magunkat, valami egészen különös tiszteletet keltenek maguk iránt  -- már fiatal korukban is"

2. "Különben mi újság...? (...) Amolyan haudujudu-féle kérdés, amire talán nem is várják a választ, mert ha az ember azt feleli rá, hogy rosszul, akkor bólogatnak, hogy nacsak, nacsak, iparkodni kell, ha meg azt, hogy jól, akkor szintén."

3. "... jól jegyezd meg magadnak, ha eddig nem vetted volna észre: ítélkezni a legkönnyebb. És mindnyájunkban megvan a hajlam, hogy egykettőre kimondjuk a szentenciát -- másokra. Tudod, mi a nehéz? Igazságosnak lenni. Mert igazság is sokféle van."