2011. június 12., vasárnap

Winnetou

Karl May














Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1993.




"... az indián olyan, mint a vad, amely megőrizte éles érzékeit." - mondja Winnetou, az apacsok nagyfőnöke. Szimpatikus szereplő, sőt, valószínű, ha kamaszként olvastam volna, szerelmes lettem volna bele. Kedvenc magyar írónőmmel az élen, elképzelhető, hogy ezt a jellemet kerestem volna "minden férfi" személyében. (L. Szabó Magda: Für Elise, 136.)

Kaland kalandot ér ebben a könyvben. Mintha mesét olvastam volna, önkéntelenül párhuzamot vontam a két műfaj között. A jó győzedelmeskedik, a gonosz, a rossz meg elnyeri méltó büntetését. Különféle indiántörzsek táborába kukkanthatunk be, beszédes neveik, kalumetes szertartásaik bizonyára nem hagyják hidegen az ifjú olvasó(ka)t. Szívesen megnéztem volna közelebbről is musztángjaikat, wigwamjaikat :)).

Gördülékeny olvasmány. Kellemes kikapcsolódást ígért, és ezt meg is kaptam.

Idézetek:

1. "Amit eddig tanultál, az semmi. Amit tudsz, még kevesebb."

2. "Nem vagyok oly ostoba, hogy lehetetlen dolgokra fecséreljem az időt."

3. "... azt a nézetet vallottam, annál érettebbé lesz az ember, minél több kötelességet kell teljesítenie."

4. "... az igazi kincs a lélek gazdagsága, a szellem kiteljesítése. Az igazi kincs az, amit szívében halmoz fel az ember."

2 megjegyzés:

  1. "indián testvéreim nyomorúságának enyhítésére, bosszú helyett béke." Részlet Winettou végrendeletéből.
    Számomra Winettou, "az" indiánregény. :-)
    Hihetetlen, hogy valaki ma elolvassa... És ilyen tisztelettel ír ròla.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a "végrendeleti" idézetet, nem ismertem!:)

    VálaszTörlés