Tüskevár

Fekete István

Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1988.




Ez nagyon...! És ha kamaszként olvastam volna, akkor aztán nagyon-nagyon... :))!

Mit lehet(ne) róla mondani? Ha Micimackó vagy A kis herceg remekmű, úgy a Tüskevár sem hiányozhat a polcról. Ráadásul magyar.
Fekete István értett az ifjúság nyelvén, ez kétségtelen. De értett a természethez is. Vagy a természetet értette?
Olyan világot mutat be, amitől az embernek kedve támad batyut kötni, egy pár gumicsizmát szerezni (netán messzelátót, kamerát) és elindulni. Egyelőre a berekbe. A madarak világába. Oda, ahol a természet törvényei érvényesek. Oda, ahol a szabadság fogalma más értelmezést kap. Oda, ahol nem hozzánk alkalmazkodnak, hanem minekünk kell alkalmazkodni. Mert így van rendjén. Ebben a világban így.

Kedvencem Gergő bácsi, aki "nem angyal, hanem ember, de talpig ember, és ennél többet nem kívánhat senki." Fantasztikus egyéniség. Két hónap alatt férfit faragott Tutajosból. A nyaralás végén a fiú "...ha azt mondta: igen, az igen volt, és ha azt mondta nem, az nem. Egyszerű lett..."
Megtanulta - Bütyökkel együtt -, hogy mivel tartozik önmagának és a kis közösségnek, hogy az egyensúly ne törjön meg. Megtanulta, hogy vigyázni kell a hasznos és káros megállapításokkal, különösen a természetben... És egyebeket is megtanult.
És persze látta... Látta, ahogy az első szerelem elkapja barátját. Hogy ez a valami érzékenyebbé teszi a lelket...

Csodálatos ifjúsági regény. Ha (majd leendő) gyerekem már akkora lesz, ne felejtsem majd pedzeni neki, hogy ez bizony kihagyhatatlan!

Idézetek:

1. "- Jól figyelj ide, fiam... Korlátokat nem szabok, mert annyi eszed már lehet, hogy nem mégy fejjel a falnak. Ha tehát bevered a fejed, a te dolgod, ha bajba kerülsz, magadnak kell kilábalnod, mert esetleg nem lesz melletted senki. Annyira vállalkozz, amennyit elbírsz, és nekem hiába nyivákolsz, ha elvágod a kezed, vagy elrontod a gyomrod. Ez mind a te magánügyed. Úgy vélem: csak így tanulsz meg a magad lábán járni, és pontosan rájössz majd, hogy mit lehet és mit szabad."

2. "... minden változásnak jelentősége van, és ez lehet jó, és lehet rossz..."

3. "Gyula elgondolkozik, és valami rendkívüli egyszerűséget, törvényszerűséget lát - vagy inkább érez - a dolgok rendjében, ami már annyira természetes, hogy nem is törvény. A rigó mást és máskor nem is mondhat, mint amit mond, és egy madár sem, egyetlen élőlény sem mondhat mást, mint amit érez, csak - igen -, csak az ember."

4. "Az ember néha belenyúl a természet rendjébe a saját hasznára, de ez is csak akkor lesz tartós, ha a változtatásban a természet feltételeit elgogadja..."

5. " - A jót is szokni kell - bólintott Matula -, mert hiába a libacomb, ha nem harap bele az ember."

6 . "Ült a két gyerek a lámpavilágos estében, és nem értették a szerelmet, és nem gondolhattak arra, hogy azt az édesen tövises lelkiállapotot tulajdonképpen senki nem érti. Aki szerelmes, azért, mert szerelmes, aki pedig nem szerelmes, azért, mert nem szerelmes."

7. "– Megcsókoltad?
     – Hogy képzeled? Azonnal kiábrándulna.
     – Hát ha szeret?
     – Imád!
     – Te jóisten, ezt nem értem.
     – Én sem."