 |
| Animus Kiadó, 2010. |
" - És ez az, amiért annyira fontos a hit - folytatta a Rebbe.
- Olyasforma, mint egy hegymászó kötél, amelybe valamennyien blelekapaszkodhatunk, akár a csúcsra, akár lefelé tartunk." (137. old.)
A filmet előbb láttam, mint a könyvet. Már készen voltak a szereplőim, mire olvasni kezdtem, de nem baj ez most, ti., így játszódott le bennem újra a történet. Ami igaz. Ahogy az is igaz, hogy tényleg csak egy kis hit kell, és szinte megdöbbentő tud lenni, hogy kit, mikor, hogyan, milyen formában tud megérinteni (végre). Van, hogy sejtésünk sincs arról, mi mindent tartogathatnak jelentéktelenek tűnő találkozások, emberek, események stb. Néha a legváratlanabb módon simogat meg Isten, és/de hiszem, hogy mindig a tökéletes időzítéssel. Igazán elgondolkodtató ez a készülődés a gyászbeszédre. Az odavezető út, meg- és átélések. Őszinte, hiteles.
"Szóval, tudni lehet, mi a boldogság titka?
- Azt hiszem, igen - felelte.
És elárulja nekem is?
- Persze. Felkészültél?
Felkészültem.
- Légy elégedett.
Ennyi?
- Légy hálás!
Ennyi?
Mindazért, amid van. A szeretetért, amiben részesülsz. És amit az Úr adott neked.
Ennyi?
A Rebbe a szemembe nézett. Mélyet sóhajtott.
- Ennyi." (110. old.)
Tényleg csak egy kis hit kell, kérdés, hogy van-e, akarod-e, bevállalod-e, hiszed-e...?
Ps.: ha vki megnézné a filmet: Have a little faith
