Áldott karácsonyt!

Zorbász, a görög

Nikosz Kazantzakisz

(Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971)

Az egyik legkedvesebb könyvem. Talán, mert olyan, mintha kicsit magam is benne lennék. Az a fajta vadság, szabadságtudat, ami Zorbászból árad. Mégis emberi. Karakán egyéniség, aki mellett az ember úgy érzi, az élet valóban mesés :) Legszívesebben semmi véleményt nem írtam volna, csak egy: no comment-et :)
(Szóval maradjunk a fülszövegnél, meg az idézeteknél)
Ja, ajánlom mindenkinek :)!

Fülszöveg: 
Nikosz Kazantzakisz, Anthoni Quinn, Kakojannisz, Mikisz Theodorakisz – ezt a sort csak egyféleképpen lehet folytatni: Zorba (Zorbász), a görög. A nyers, szertelen, vad, csupaszív világcsavargó.
A valóságos életben idegenül mozgó, csak az elvont események világában otthonos író – a másik főhős- és Zorbász közös kalandjainak foglalata ez a világhírű, immár klasszikus regény, s egy olyan barátságé, kapcsolaté, amelynek végén az író már pótolhatatlan testvérként, élete örök hiányaként gyászolja a kezdetben véglegesen idegennek érzett „görögöt”. A önéletrajzi ihletésű krétai történet a végleteket kutatja, az erény, a szabadság, a halál gondolataival viaskodik. Ha úgy tetszik : a keleti kereszténység test-lélek dualizmusát fogalmazza meg a maga módján. Zorbász a test, az író a lélek – és mindkettő Kazantzakisz.

Kedvenc idézeteim:
1. "Mindennek van ezen a világon egy titkos értelme. Mindennek: embernek, állatnak, fának, csillagoknak: mindezek hieroglifák... s jaj annak, aki silabizálni kezdi, és megsejtenek, mit is jelentenek... Amikor látod őket, ne érted, azt hiszed, hogy ezek emberek, állatok, fák, csillagok, s évek múlva, nagyon későn tárul fel előtted rejtett lényegük."

2. "Miféle csoda az élet, s hogyan is egyesül minden lélek, s válik eggyé, valahányszor a mély gyökerekhez ér?"

3. "A nő érthetetlen valami, és minden állami és vallási törvény hibádzik."

4. "(A nő) törékeny kristályváza. Csínján kell bánni vele."

5. "Az élet csupa vesződség, - csak a halál nem. Tudod, mit jelent: élő ember? Keresni az okot, hogy bajba kerülj."

6. "Ez az igazi boldogság, dicsvágy nélkül élni, s dolgozni veszettül, mintha minden dicsvágy a tiéd lenne, távol élni az emberektől, nem szorulni rájuk, és mégis szeretni őket."

7. "halálos bűn siettetni az ősi törvényeket, bizalommal kell követnünk a halhatatlan ritmust"

8. "... a rettentő értesítés, hogy az ember számára ez az élet az egyetlen, nincs más, hogy mindannak, ami szívednek kedves, csak itt örülhetsz, csak ebben az életben, mely oly hamar elszáll, s nem lesz újabb alkalom az örökkévalóságban.
  Az ész, mely megérti ezt az irgalmatlan s egyben könyörülettel teli üzenetet, elhatározza, hogy legyőzi gyöngeségeit és nyomorúságait, legyőzi restségét és hiábavaló nagy reményeit, s végképp belekapaszkodik az örökre elmúló élet minden egyes percébe."

9. "A nő valami más ... és nem ember"

Harlekin milliói

Bohumil Hrabal

Európa Könyvkiadó, Bp., 1990.



Fülszöveg:
A Harlekin milliói Bohumil Hrabal „kisvárosi történeteinek", a Sörgyári capricció-nak és a Díszgyász-nak a folytatása, illetve befejezése. A jól ismert hősöket, Maryska anyut, Francin aput és Pepin bácsit ezúttal egy nyugdíjasotthonban látjuk viszont – igencsak megváltozva. A hajdan sugárzó szépségű, rátarti, életvidám Maryskából ősz hajú, fogatlan öregasszony, a gáláns, félszegen szerelmes Francinból a közvetlen környezetével mitsem törődő, megkeseredett, mániákus rádióhallgató, az örökmozgó és örökfecsegő Pepinből pedig súlyosan beteg, magatehetetlen báb lett. De Maryska emlékeiben ismét újjáéled a mágikus múlt: önnön múltja és a városkáé, ahol immár örökre megállt az idő. És nemcsak Maryska mesél. Mesél a nyugdíjasotthon, a szobrokkal díszített, freskókkal ékes egykori grófi kastély és a múlt Csipkerózsika-álmába merült kisváros minden zuga, szeglete, köve, egy letűnt, békebeli, már-már idillien nyugalmas és emberséges világ, a sokszor visszavágyott régmúlt aranyidők képét idézve meg. Mosolygós bölcsesség, szelíd irónia, megkapó nosztalgia, töretlen-törhetetlen életszeretet árad a világhírű cseh író őszikéjéből, ebből a mesevarázsos, utánozhatatlanul-hamisíthatatlanul hrabali műből.

Kedvenc idézeteim a könyből:
1."Ma álltam itt először olyan emberként, aki addig lakik majd a kastélyban, amíg nem történik vele valami, egy nap eljön majd hozzám valaki, gyöngéden a fülembe súgva megígér valamit, és aztán kienged, ki a szabadba, a határtalan, se vége, se hossza térbe."

2. "...mi is az emberi boldogság. Aminél lesben áll a boldogtalanság..."

3. "Egy kézimunka-kiállítás darabjai feküdtek az asztalkákon, s nem arról tudósítottak, mi mindent fabrikáltak otthonunk lakói, hanem arról, amiről sohasem tudtak lemondani, az elfojtott s ezért kiirthatatlanul örök szükségletek voltak itt szétteregetve, a másokról való gondoskodás, a másokért való munkálkodás szükséglete, ami nélkül egyetlen nő sem élhet."

4. "...a mennyezetet meztelenül táncoló nők és férfiak freskói díszítik, a freskókon tucatnyi ifjú test kígyózott-kavargott a tánc tarka forgatagában, égő tekintettel, úgy belefeledkezve a táncba, hogy ezek közül a nimfák és faunok közül egy sem tudta, mi történik körötte, a kezek összekulcsolódtak, és a táncolók mezítelen teste hangtalan dübürgéssel lendült jobbra, balra, s közben mégis mozdulatlanok maradtak az egymásba mélyedő sóvár szemek." 

5. "Így álltam és mustráltam azokat az arcokat és testeket, csak a szemem sarkából láttam, hogy amit azok a szobrok a kezükbe tartanak, annak valami mélyebb értelme van, hogy voltaképpen azok a szobrokat kísérő faragott tárgyak kiegészítik, sőt, helyettesítik az egész emberi fajt, mindazokat a fázisokat, amelyek együttesen a természetet, a tavaszt, nyarat, őszt, telet alkotják... Álltam a május szobra előtt, és egyszeriben tudtam, hogy el kellett jönnöm ide, ilyen öregen, amilyen vagyok, hogy (...) felfedjem minden egyes szobor titkát, sőt, egyszer tán az összes szoborét, melyek bizonyára nem másról beszélnek, mint arról, hogy mi az emberi lét, a lét ciklusa (...)"

6. "A Harlekin millióinak dallama volt ez , ami a rémúlt időkben a némafilmek, a szerelmi jelenetek, vallomások, csókok kísérőzenéje volt (...)"

7. "...együtt lélegeztem fel a halakkal, és boldog voltam, szertelenül boldog, útirányunktól, szerelmünktől, amire felcsévéződvén újabb gátak felé tartottak, mint ahogy minden szerelem újabb és újabb akadályokat győz le."

8. "...miért nézzek olyasmit, ami fájdalmat okoz. Az embereknek valahogy csak azt kell kiválogatnia az életéből és az emlékeiből, ami sugaras, ami boldogítja, ami talán nem is igaz, de amiben olyan régóta hisz, hogy végül valóra válik..."

9. "Mosolyogva állapítottam meg magamban, hogy milyen kellemes dolog évek múltán viszontlátni a fenyegető eseményt, melynek során az embernek résen kell lennie, hogy meg ne haljon, milyen kellemes dolog valami szőrnyűség tanújának lenni, valaminek, amitől mindenki fél, mégis idővel, amikor nem fájdítja többé a szívet, az ember végeredményben örül, hogy olyan dolgot látott és élt meg, amiért önmagával kellett megfizetnie, azzal, hogy alázatot tanult, hogy megjuhászkodott..."

10. "Mi is az élet? Mindaz, ami volt, mindaz, amire emlékszik és amit emleget az öreg ember, ami nem helyénvaló és mindörökre elszalasztatott."

11. "Másutt vagyok és más vagyok, és más a kor, és ennek szintén megvannak a maga szokásai (...)"

Két vers

Szőcs Géza

       Megszületsz kellő időben állandóan

Legyek órás, vagy óriás?

jobban szeretnél, hogyha más,
másfélébb volnék; gégerákos;
vagy: mindig eufóriás,
vagy mondjuk: ismert táncszakember;

muzsik legyek? vagy muzsikás?

Jobban szeretnél egy kevéssel
ha bedörzsölném magam mézzel?
vagy kaporral? puskaporral?

a szív, hogy mégjobban szeressék,
titokban ilyen tervet forral.

Neked könnyű.
           Ahogy vagy, úgy szeretnek.
Így könnyű. Olyankor születni.
Már régóta figyellek téged.
Megszületsz mindig jókor:
kevéssel Szent Iván előtt,
nyári napfordulókor.

      Merre lehet a földrész legmagasabb fája?

Valaki táviratot küld neked majd egyszer
s te kérdezősködöl majd fűtől-fától
ki küldte ezt vajon kinek hiányzol
ilyen nagyon: te küldted? nem te küldted?

a távirat fölnyíló ablakából
egy zöldes szempár énreám világol:
ki néz reám? a sűrű földi fényben
fürösztve szőrös vörhenyes pofáját,
vajon ki hív? miféle férfi-róka:

hogy keressük meg együtt Európa,
vagyis a földrész legmagasabb fáját.
    
          

A Foucault-inga

Umberto Eco 

 












 Európa Könyvkiadó, Bp., 2008.



Egy-két mondatban belefér(het), amit erről a könyvről gondolok.. Az egyik az, hogy zseniális, úgy ahogy van! A másik pedig: számomra az értelmezések értelmezése.

Nem óhajtok több kommentet hozzáfűzni, álljon itt a fülszöveg, és a legkedvesebb idézeteim belőle. A döntés a tied: elolvasod, vagy kihagyod :)

A fülszöveg: Három kiadói szerkesztő megunja az okkult könyvek „ördöngös" szerzőinek pancserságát, és egy Abulafia nevű számítógép segítségével nekilát, hogy egy tökéletes Tervet kovácsoljon. Az állítólagos Terv értelmében az emberiség sorsa a Világ Urainak kezében van; ez pedig valamiképpen összefügg azzal a gyanúval, hogy Szép Fülöp francia királynak talán mégsem sikerült felszámolnia annak idején a templomos lovagrendet. Hőseink remekül szórakoznak, ám egyszer csak hátborzongató sejtéseik támadnak… Annyi bizonyos, hogy bajba kerültek. A Foucault-inga a második nagy sikerű regénye Eco professzornak, a világhírű olasz szemiotikusnak. Ezúttal már nem egy gyilkosságsorozat tettesét s a tettes indítékait, tervét kutatja a detektív, mint A rózsa nevében, hanem végső soron maga a Terv: az emberi történelem, sőt a Mindenség tervszerűsége válik meghökkentően kérdésessé. Ha van Terv, akkor minden mindennel összefügg. Ha van Terv, akkor nem kétséges, mi közük a templomos lovagoknak a hasszaszínokhoz, az alkimistáknak a párizsi metróhoz, a titokzatos Saint-Germain grófnak Shakespeare-hez,a rózsakereszteseknek Arséne Lupinhez, a druidáknak az Eiffel-toronyhoz, a Föld forgását bizonyító Foucault-ingának… Kihez-mihez is? Ha van Terv, minden kiderül.

És íme kedvenc idézeteim a könyvből:
1. "Az ember mindig rossz csillagzat alatt születik, és csak akkor járhat emelt fővel a világban, ha naponta javít valamit a horoszkópján."

2. "Valószínűleg tovább ringtam a testedhez simulva, de közben éreztem, hogy mindjárt repülsz, arannyá változol, zárt ajtókat nyitsz, tárgyakat lebegtetsz. Hogy behatolok a te sötét öledbe, Megale Apophasis. Angyaloknak fogja. Talán nem téged kereslek? Talán azért vagyok itt, hogy örökké rád várjak. Azért vesztettelek el mindig, mert megismertelek, és nem volt merszem? Azért vesztettelek el mindig, mert megismertelek ugyan, de tudtam, hogy el foglak veszíteni?
Hová tűntél tegnap éjjel? Fejfájásra ébredtem."

3. "Vigyázz, ha színlelsz, mert mindenki hisz neked. Az emberek nem hittek Semmelweisnek, aki azt mondta, hogy az orvosok mossanak kezet, mielőtt hozzányúlnának a szülő nőhöz. Túl egyszerű dolgokat mondott. Az emberek annak hisznek, aki hajnövesztő szert árul. Ösztönösen érzik ugyan, hogy nem logikus és nem jóhiszemű. De azt mondták nekik, hogy Isten bonyolult, és kifürkészhetetlen, és ezért úgy érzik, hogy az összefüggéstelenség hasonlít a leginkább Isten természetéhez. A valószerűtlenség pedig a csodához. "

4. "- Pim - mondta Lia -, én láttam a céduláidat, mert én szoktam őket visszarendezgetni. Amit a híres ördöngöseid felfedeznek, az már mind-mind megvan, itt, ni - azzal megpaskolta a hasát, a csípőjét, a combját és a homlokát. Ahogy így ült, szétterpesztett lábbal, feszülő szoknyában, szemtől szembe, úgy festett - pedig milyen karcsú és hajlékony volt! -, akár egy masszív, egészséges dada: anyai tekintély sugarát vonta köré valami derűs bölcsesség.
  -  Nincsenek ősminták, Pim, csak a test van. A pocakban minden szép és jó, mert baba nő benne, és a te vidám fütyid is befelé furakszik, és a finom, jóízű étel is a pocakba kerül, és ezért szép és fontos a barlang, a szurdok, a vágat, az alagút és még a labirintus is, ami olyan, mint a mi jóságos és szentséges beleink, és ha valaki valami fontosat akar kitalálni, hát biztos, hogy onnan bentről származtatja, mert te is bentről jöttél ki, amikor a világra jöttél, és a termékenység mindig egy lukban van benne, ahol előbb bomladozik valami, és aztán ni egy kis kínai, egy datolyapálma, egy majomkenyérfa. De fent jobb, mint lent, mert ha tótágast állsz, vér megy a fejedbe, mert a lábunk büdös, a hajunk meg nem annyira, mert jobb felmászni egy fára és gyümölcsöt szedni, mint a föld alá kerülni és kukacokat hizlalni, mert fölfelé rugaszkodva ritkán üti meg magát az ember (hacsak nincs közvetlenül a tető alatt), és viszont általában megüti magát, ha lefelé esik, és ezért angyali, ami fent, és ördögi, ami lent van. Viszont az is igaz, amit az előbb a pocakomról mondtam, úgyhogy ez is igaz meg az is: ha így nézem, az a jó, ami lent és bent, ha meg úgy, akkor az, ami fent és kint van, és ehhez semmi köze Mercurius szellemének és az egyetemes ellentmondásnak. A tűz melegít, a hidegtől meg tüdőgyulladást kapsz, különösen, ha négyezer évvel ezelőtt élsz, mint tudós, úgyhogy a tűzben titokzatos erők lakoznak, már csak azért is, mert megfő rajta a tyűkhúslevesed. A hideg viszont tartósítja ugyanezt a atyúkot, a tűztől meg ekkora hólyag lesz a kezeden, ni, ha megfogod, tehát ha olyasmire gondolsz, ami sok ezer évet elállt már, mint például a tudomány, akkor azt úgy kell elképzelned, hogy hegyen van, fent (ami, mint megállapítottuk, jó), ráadásul barlangban (ami szintén jó), és Tibet havának örök hidegében (ami több, mint jó). És ha még arra is kíváncsi vagy, hogy a tudás miért Keletről jön, és nem a svájci Alpokból, elárulom, hogy azért, mert az őseid teste hajnalonta, ha még sötétben fölébredt, hát keletnek fordult, remélve, hogy ismét felkel majd a nap, és nem fog esni, a fene egye meg.
 - Igenis, mama.
 - Hát persze, kicsikém. A nap jó, mert jót tesz a testnek, és mert reggelente szépen újra és újra felkel, és ezért mindig az a jó, ami visszatér, nem pedig az, ami csak úgy jön, és már tűnik is el, alászplajbász. Aki pedig nem akarja kétszer ugyanazt az utat megtenni, úgy térhet vissza a legkényelmesebben valahová, hogy körben jár. És mivel a kígyó az egyetlen állat, amelyik karikába tud tekeredni, világos, hogy miért olyan sok a kígyókultusz és - mítosz, mert hát, ugye, mégiscsak nehéz volna a nap visszatérését egy karikába tekeredett vízilóval ábrázolni. Ezenkívül, ha szertartást akarsz végezni a nap tiszteletére, szintén körbe-körbe tanácsos mozognod, egyrészt azért, mert ha egyenes vonalban mozogsz, akkor egyre távolabb kerülsz, és a szertartás nagyon rövid lesz, másrészt pedig azért, mert a kör formájú szertartás a legkényelmesebb, tudják ezt az utcai tűznyelők is, mert körben állva mindenki egyformán látja azt, aki középen áll, ha viszont egyenes vonalba sorakozna fel egy egész törzs, úgy, mint a katonák, akkor azok, akik a legmesszebb állnak, más semmit se látnának, na, szóval, ezért alapvető a kör és a körmozgás meg a ciklikus ismétlődés minden kultuszban és szertartásban."

5. "(...) Most pedig térjünk rá a mágikus számokra, a szerzőid kedvencére. Egy vagy te, mert egy van belőled és nem kettő, egy a micsodád, ni, és az én micsodám is egy, ni, és egy az orrod meg a szíved, szóval egy csomó fontos dolog, ugye. Aztán kettő a szem, a fül, az orrlyuk, nekem a mellem, neked a golyóid, a láb, a kar, a popó. A három a legmágikusabb, mert a testünk nem ismeri, semmink sincs, amiből három volna, úgyhogy a három elvileg egy borzasztó titokzatos szám, amit Istennel hozunk összefüggésbe, akárhol élünk. De gondold meg: nekem is egy izém van, meg neked is csak egy izéd van (na, ne hülyéskedj most), és ha összetesszük ezt a két izét, egy újabb izé jön ki a dologból, és akkor három lesz belőlünk. Hát egyetemi professzornak kell azt kiderítenie, hogy minden népnél megvannak a hármas szerkezetek: szentháromság meg ilyesmi? A vallásokat nem kompjuterrel csinálták ám, hanem csak úgy, tisztességes emberek, akik nagyokat dugtak, és a háromság-szerkezetben nincs semmi titok, azok arról szólnak, amit te is csinálsz, amit ők is csináltak. Két kar és két láb viszont összesen négy, és hát a négy is jó szám, különösen, ha arra gondolsz, hogy az állatoknak négy lábuk van, és négykézláb másznak a pici gyerekek is, a Szfinx meg pláne. Az ötről beszélni is kár: annyi ujj van a kézen, két kéz ujjai pedig a másik szent számot, a tízet adják ki, és naná, hogy parancsolatból is tíz van, mert képzeld el, mi lenne, ha tizenkettő volna, és a pap az ujjain számolná, hogy egy, kettő, három: amikor az utolsó kettőhöz érne, kénytelen lenne a sekrestyés kezét kölcsönkérni. Vedd az egész testet, és számolj össze mindent, ami kiáll a törzsből: a két kar, a két láb, a fej meg a pénisz az hat, a nőknél viszont már hét jön ki, úgyhogy azt hiszem, a szerzőid körében a hatot sose vették komolyan, legfeljebb úgy, mint a három dupláját, merthogy csak a férfiakra érvényes, akiknek sehogyse jön össze a hét, és ezért amikor ők dirigálnak, inkább szent számnak tekintik, és közben elfelejtik, hogy az én két cicim is kiáll, na, mindegy. Nyolc... szent Isten, semmiből sincs nyolc darabunk... illetve várj csak, ha egy-egy végtagunk nem egynek, hanem kettőnek számít a térd- meg a könyökhajlatok miatt, akkor nyolc hosszú csontunk himbálózik a törzsünkön, amit adj hozzá a nyolchoz, és megvan a kilenc, plusz a fej, az már tíz. És így tovább és tovább, bármelyik számot ki tudod hozni a testből, amelyiket csak akarod. Gondolj például a lukakra.
 - A lukakra?
 - Igen. Hány luk van a testeden?
 - Hát... - kezdtem el számolni -, szem, orr, fül, száj, segg: összesen nyolc.
 - Látod? Már csak ezért is szép szám a nyolcas. Nekem viszont kilenc lukam van! És a kilencediken át eresztelek a világra, és ezért istenibb természetű a kilenc, mint a nyolc. Parancsolsz magyarázatot más ismétlődő figurákra is? Anatómiai elemzést, mondjuk, a menhirekkel kapcsolatban, ha már annyit emlegetik őket a szerzőid? Nappal állunk, éjjel meg fekszünk... de igen, a micsodád is, ne gyere most nekem azzal, hogy mit csinál a micsodád éjszaka, az a lényeg, hogy állva dolgozik, és fekve pihen. Ezért aztán a függöleges helyzet maga az élet, és a naphoz van köze, és az obeliszkek úgy magasodnak, mint a fák, a vízszintes helyzet és az éjszaka viszont az álommal, tehát a halállal azonos, és az emberek mindig menhireket, piramisokat, oszlopokat imádnak, és sohasem erkélyeket meg balusztrádokat. Hallottál-e valaha ősi szentkorlát-kultuszról? Ugye, hogy nem. Már csak testi adottságok miatt sem, mert ha egy függöleges követ imádsz, azt akkor is mindenki látja, ha sokan vagytok, de ha valami vízszinteset, azt csak azok látják, akik az első sorben állnak, a többiek meg csak tülekszenek, hogy én is, én is, és az ilyesmi nem jól veszi ki magát egy mágikus szertartáson...
 - Na de a folyók...
 - A folyókban nem az a pláne, hogy vízszintesek, hanem az, hogy vízből vannak, azt pedig neked nyilván nem kell magyaráznom, hogy mi köze egymáshoz a víznek és a testnek... Hát szóval, ilyenek vagyunk, ilyen a teste mindannyiunknak, és ezért még akkor is ugyanazokat a szimbólumokat találjuk ki, ha közben egymillió kilométerre vagyunk egymástól, és persze, hogy minden mindenre hasonlít, és érthető, hogy akinek egy csöpp esze van, az egy körös-körül zárt és melegre fűtött alkimistakemencét látva egy várandós kismama pocakjára gondol, és csak a te ördöngöseiddel fordulhat elő, hogy a várandós Szűzanyát látva azt mondják, hogy a Szűzanya pocakja az alkimisták kemencéjére utal. Így kerestek ők évezredekig valami rejtett üzenetet, pedig ott volt minden az orruk előtt, pedig csak be kellett volna nézniük a tükörbe.
 - Te mindig igazat beszélsz. Te vagy az én Énem, vagyis az én Azom, a Te szemeddel nézve. Fel akarok fedezni minden titkos testi ősmintát.
   Azon az estén neveztük először "ősmintázás"-nak a gyengéd közeledést.
   Már-már elszenderültem, amikor Lia megérintette a vállamat.
 - Valamit elfelejtettem - mondta. - Állapotos vagyok."

6. "Egyszerű a jelszó: gyakorolni, mindig csak gyakorolni."

A gyertyák csonkig égnek

Márai Sándor

Helikon Kiadó, Bp., 2001
(első kiadás: 1942)


"(...) A másik parton, igen, ahová nem lehet átlépni soha... S mindent elérhetsz az életben, mindent neked adhat az élet, s te mindent elvehetsz az élettől: csak az ember ízlését, hajlamát, életütemét nem tudod megváltoztatni, azt a másféleséget, mely teljesen jellemez egy embert, aki fontos számodra, akihez közöd van."

    Két barát. Két valamikori barát. Negyvenegy év után találkoznak még egyszer, és utoljára az életben.
Néha az a benyomásom, mintha egy monodrámát olvasnék. A találkozás a beszélgetés lenne egyben, megtudni valamit, ami negyvenegy éve lappangó állapotban, homályban maradt. Legalábbis a tábornok számára. Monodráma, mert tulajdonképpen végig ő beszél, Konrád egy-egy gesztussal, egy-egy szóval, olykor félszóval válaszol, vagy kérdez.
Két, szinte egymásnak ellentmondó világból egymást kiegészítő barátság alakulása, lehetségessége tárul fel. Ami a múlté. Konrád szegény, művészlélek inkább, mint katona. Ezzel szemben, a tábornok gadag, előkelő családból származik.Neki a zene csupán dallam, nincs más üzenete..
  Aztán valami valamikor valahogy megszakad. Pontosabban, negyvenegy évvel korábban, egy júliusi napon, vadászat közben. Konrád megölni készül a barátját, de végül inkább megszökik tőle.
"A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz."
Átbeszélgeti(k) az éjszakát, és tudják, hogy ezért tartottak ki ennyi éven át, hogy egyikük visszatérjen, a tábornok meg, hogy megvárja ezt a visszatérést. Ennyi az egész. Hajnal felé elköszönnek egymástól, mély meghajlással, és tudják, soha többet nem fognak találkozni már az életben.

"Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe."

Az ajtó

Szabó Magda

Európa Könykiaó, Bp., 2008.



"Mindenki példája volt, mindenki segítsége, a mintakép, keményített köténye zsebéből galambként vászon zsebkendők suhogtak ki, papírban takart cukorkák, ő volt a hó királynője, a biztonság, nyáron az első cseresznyeszem, ősszel a gesztenyekoppanás, télen a parázs tök, tavasszal az első rügy a sövényen: Emerenc tiszta volt, és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a legjobb önmagunk, aki mindig szerettünk volna lenni. (...)"

    Szeredás Emerencről szólnak a fenti gondolatok. Igazából, ácsolt fakereszt emlékének ez a könyv.
Központi szereplője a műnek, de ugyanúgy (központi) maga az írónő is, aki könyörtelenül mutatja be szerepét.
     Emerenc a szomszédos épület házfelügyelője, de mindezek mellett számos más feladatot is elvállal. Takarít, ha kell, mos is, de csak annak, akit ő méltónak tart erre. Megfordulni látszanak a szerepek ezekben a helyzetekben, hiszen a munkaadó (a háziak) kerülnek próbaidőre, nem ő.
Emberi történetek szálai bontakoznak ki a regény során: Sutué, a sarki zöldségárusé, Poletté, aki nem bírva eviselni a magányt, felakasztja végül magát saját kertjében, Adélkáé, Brodarics úré... Azoké az embereké, akik sose kerültek rivaldafénybe, de helytálltak és ott voltak egymásnak. Egy mikrotársadalom bemutatása tulajdonképpen.
A könyvet olvasva, mintha antik tragédiákat lapoztam volna újra (amikre már - persze - nem emlékszem, de "rémlik, mintha látnám"). Szinte ugyanaz a kalsszikus tömörség vonul végig a regényen.
    Amikor az utolsó sort is elolvastam, egyből az az érzésem támadt az öregasszony kapcsán, hogy olyan volt végig, mintha egy hosszú diafilmszalagot néztem volna. Soha nem adta ki teljes életét egy embernek. A szalagon mindenik kocka mintha egy-egy emlékkép, esemény lett volna a múltból, és ezeket a kockákat külön-külön osztotta meg azokkal, akik ragaszkodtak hozzá. Soha nem mondott egy kockát el több embernek is, de mindig csak akkor, amikor ő úgy érezte, hogy "eljött az idő" Ezért a könyv végén a felismerés, mert a sok kocka összeillesztéséből, némiképp érthetővé válnak  gesztusai, reakciói adott helyzetekben.
Ezek a kockák, akár ajtók is lehetnek, amiket Emerenc csak ritkán tár fel, és csak a "beavatottaknak". Az utolsó ajtó, az írónő rémálmában viszont sose tárul fel.

Egy exkluzív intejúban így emlékszik vissza az öregasszonyra :
"Példának ott élt mellettem egy ember, aki mindennap megszégyenített a jóságával."

Mintha "csak neked" szóló üzenetet hordozna ez a könyv, megszólít, és ha figyelünk rá, akár azt is észrevesszük (vagy észrevehetjük), hogy az életben a valódi nagyságot ezer álruha fedi.

Az ajtó című művéért, 2003-ban, Szabó Magda Femina-díjat kapott.

A fekete zongora

Baráth Katalin

Agave Könyvek, Bp., 2010.

 „ Aztán visszaejtette a regényét a fiókba, és elővette Ady-kötetét. Még egyszer, sokadjára kikereste A fekete zongorát.

Újra és újra elolvasta. Úgy érezte lennie kell valami fontosnak, valaminek, aminek köze van legalább az egyik gyilkossághoz.”

Ars gratia artis. Mondhatnám azt is, irodalom az irodalomban. Megférnek egymás mellett, sőt, mintha egyik a másikat éltetné.

A szerző vonalvezetése, gondolatmenete eszembe juttatta, juttatja kicsit a mikszáthi agyafúrtságot. Végig fentartja a lehetséges lehetőségét.

Innen nézve, akár értelmezések értelmezéseként is felfoghatnám. Az éppen megindult Nyugat, és talán egyik legnagyobb képviselője, az első nemzedékhez tartozó Ady (verse) szuszpanszban tartja úgy az olvasót, mint a szövegbeli értelmezőt. Szóval, terítékre kerül a vers szövegen belül, a szereplők által némiképp, ami nyilván a mostani versolvasót is talán továbbgondolásra késztet(het)i.

A kisváros, Ókanizsa eredeti gondolkodású emberét, női szereplőben tastesíti meg, Dávid Veronikában. A lány maga is alkot, bár nem jelennek meg versei, ellentétben a zsidó lánnyal, Lénával, akit nem csupán emiatt, megvet.

    A gyilkosságok száma szaporodik a városban. Az Ady-vers mindenütt felbukkan, Veron pedig valahogy mindig kicsivel több információval rendelkezik, mint a hivatalos eljárást képviselő rendőrkapitány.

Mindamellett, hogy betekintést nyerhetünk egy századelős kisvárosi életbe, információkat arról, hogy éppen a fejlődés mely szintjén áll, beszédes nevekkel rendelkező lakóiról is tudomást szerezhetünk. Arról, hogy kikből áll az úgynevezett elit réteg, kik vehetnek részt bizonyos eseményeken, akár addig, hogy a templomban milyen az ülésrendi szokás.

Úgy gondolom, jóllehet, krimiként jelent meg a könyv, ami az is, elsődlegesen, mégis ott a kisember jelenléte a könyvben. Az olyan emberé, vagy az olyan embert jellemző karaktereké, akik nem szerepelnek a médiában, az újságokban, hanem csak élik a mindennapjaikat. Ezt azért tartom fontosnak, mert a történelem, viszonylag minimális szinten foglalkozik az ilyen, és hasonló emberek életével: hogy mit ettek, milyen hétköznapi vagy ünepi szokásaik voltak stb. Kicsit antropológiai megközelítést is kap a szememben így a regény.

Köszönöm @Pikszi

A fekete zongora (Ady)

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyai tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

Moulin Rouge

(Pierre La Mure)
         
             Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Századforduló, Montmartre, műtermek, éjszakai mulatók. A regényalakok a korabeli Párizs hírességei, köztük a főhős, az arisztokrata származású nyomorék festő...

 1.  "Nők után fog vágyakozni, szerelem után. Akkor az arca elárulja majd, hogy megtudta magáról az igazságot."

2. "A siker untatta. Impulzusa elsorvadt a győzelem hatása alatt."

3. "A valódi műalkotás, az igazi szépség nem bájos."

4. "Végre is az ember a poklokat is megmozgatja, hogy eljusson az Északi sarkra, de ez még nem jelenti azt, hogy ott is akar maradni egész életében, nem igaz?"

5. "Az ember percről percre éli az életet, mint ahogy a szőlőt is egyenként szemelgeti. Ha nyélbe ütheti, hogy minden egyes percet kiélvezzen, minden cseppnyi időt, anélkül, hogy észrevenné, már magát az életet élvezi..."

6. "A nők rendkívül büszkék, ha tudnak valamit, még akkor is, ha csak képzelik, hogy tudják."

7. "Addig nem ismer valaki jól egy nőt, amíg nem látta öltözködés közben."

8. "Türelmes és elnéző lett másokkal szemben, mert megismerte önmagát."

9. "...ha van valami, ami még mélyebb, még bonyolultabb, mint a nemiség, akkor a büszkeség az - nem a társadalmi büszkeségre gondolok, hanem az emberi méltóságra."

10. "Az ember ráébred, hogy a nő nem sétáló ruhafogas, aminek az utcán látszik. A nő sima bőrű, rendkívül hajlékony kétlábú, aki a legváltozatosabb helyzeteket veszi fel."

11. "Egy halott festő tízszer annyit ér, mint egy élő."

12. "A pipa olyan, mint az asszony, megszokjuk, melegen tart és jólesik."

13. "Olyan bolond szegény Vincent, nem értette meg, hogy vannak emberek, akiknek nincs szükségük szerelemre."

14. "...egy nőnek nem lehet olyan szépet mondani a külsejéről, amit már ne tudna régen."

15. "Olyan egyszerű kegyetlenül bánni azzal, aki szerelmes. Aki szerelmes, az védtelen."

16. "A szerelmes ember nem méltányos, még csak nem is értelmes. A szerelmes a szívével gondolkodik és nem az agyával...A szív a vérkeringés izma, nem arra való, hogy gondolkodjanak vele."

17. "A józan ész idővel nagyon fárasztóvá válhat. Mindent megfoszt a poézistől. Elhibázza a lényeget, nem ad magyarázatot a legfontosabb kérdésekre. És egészen biztosan nem segít olyankor, amikor az ember vonaglik a fájdalomtól. A racionális gondolkodás kissé hasonlít ahhoz, amikor az ember lábujjhegyen jár."

Tavaly nyáron olvastam

Köszönet ezúton is Emőnek :)!

Paeli Suutari: Suutari levelek

http://www.ahogyerzed.hu/?article=376 

Régi kedvenceim egyike

 Tóth Árpád
          Álarcosan
  

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergõdõ és fénytelen harcokon
El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek.
Csillog a világ szörnyû arany-szennye.
Röhögõ senkik, balkörmû gazok
Szállnak mennybe.

S én lent vergõdöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem mélyén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.

Váci Mihály: Valami nincs sehol

http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_075.html 
 

Shakespeare
             Hamlet


"S elmédbe vésd jól e néhány szabályt: a gondolatnak nyelve sose keljen nálad, se tettre ferde gondolat. Légy nyájas ámbár, de ne köznapi. Kémlelve rostáld meg barátaidat, aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal, de minden első jöttment cimbora üdvözletén ne koptasd tenyered. Kerüld a patvart, de ha benne vagy, végezd, hogy ellened másszor kerüljön, füled mindenki bírja, szód kevés, ítéletet hallj bárkitől, ne mondj. Öltözz, miképp erszényedtől telik, drágán, ne torzul, gazdagon, ne cifrán, mert a ruha jellemzi emberét, s a franciák közt a jobb rangbéli a legválasztékosabb főmester ebben. Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel elveszti önmagát, el a barátot, viszont adósság a gazdálkodás hegyét tompítja. Mindenek fölött légy hű magadhoz, így, mint napra éj, következik, hogy ál máshoz se léssz. Isten veled, áldásom benned ezt érlelje meg."

Szilágyi Domokos: A próféta

http://wwwold.sztaki.hu/~smarton/irodalom/szdaprof.htm

Paulo Coelho
                   A portobellói boszorkány (2)



21. "Programozd át magad a nap minden percében: töltődj fel olyan gondolatokkal, amik többé tesznek!"

22. "Problémáink többsége valójában nem egyébből fakad, mint a szabályok követéséből."

23. "Üldögélj mindennap néhány percig tétlenül, és aknázd ki ezt a semmittevést, amennyire csak tudod."

24. "Ha csatornává alakulsz, és meghallgatod önmagad, meg fogsz lepődni, mire vagy képes."

25. "A szerelemről beszélek, amit most kezdek fölfedezni, és minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy elpusztítsam, mielőtt előtör belőlem. Szeretném, ha elfogadnád: csak ennyim van."

26. "Azt mondjátok, hogy szerettek utazni? Ez nem a helyes kifejezés. A szeretet az emberek közötti kapcsolat. Azt kívánjátok, hogy a föld termékeny maradjon, ezért elhatározzátok, hogy szeretni fogjátok? Ez is butaság: a szeretet nem kívánság, nem ismeret és nem csodálat. A szeretet kihívás, tűz, amely éget, anélkül, hogy látnánk."

27. "A lelketek legsötétebb zugában némán azon siránkoztok, hogy sohase változik semmi. Miért? Mert folyton igyekeztek kordában tartani az erőt, amely mindent átalakít, ezért aztán továbbra is kihívások nélkül élitek az életeteteket."

28. "Intellektuális magyarázatra van szükségetek? Hát tessék: a változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba."

29. "Amit adsz, azt te is visszakapod - noha lehet, hogy onnan, ahonnan a legkevésbé várnád."

30. "Nem magányra vagyunk teremtve, és akkor ismerhetjük meg magunkat igazán, amikor meglátjuk magunkat a másik ember szemében."

31. "Ha egyszer rájövünk, hol vannak az Észlelés Kapui, pofonegyszerű lesz kinyitni és bezárni őket - amennyiben elfogadjuk saját furcsa viselkedésünket."

32. "Aki be akarja börtönözni a szeretetet, annak el kell zárnia a forrást, amely táplálja, és az így felgyülemlett víz hamar megposhad."

33. "Az igazi mester arra ösztönzi a tanítványát, hogy legyen bátorsága kibillenteni az egyensúlyából a világát, noha ő is tart attól, hogy mivel fog találkozni, és még jobban attól, hogy mit hoz a következő kanyar."

34. "Mindannyian tartozunk annyival a szeretetnek, hogy megengedjük neki: olyan formában nyilvánuljon meg, amilyenben akar."

35. "Miért van hát az. hogy az emberek mégis szívesebben hisznek valami távoliban, és megfeledkeznek a láthatóról, a csoda valóságáról?"

36. "Könyveket vásárolunk, edzőtermekbe járunk, figyelmünk jelentős részét annak a vágynak szeteljük, hogy megállítsuk az időt ahelyett, hogy mindennap hálát adnánk azért, hogy itt lehetünk ezen a világon. Ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, miként élhetnénk jobban, megrögzötten csak a súlyunkkal vagyunk elfoglalva."

37. "Ahelyett, hogy mesterségesen elégetitek azt a sok kalóriát, amit magatokhoz vesztek, inkább próbáljátok meg átalakítani azzá az energiává, amire szükségetek van az álmaitok megvalósításához."

38. "Nincs az a szenvedély, ami hiábavaló volna, és nincs az a szeretet, amit el kéne utasítani."

39. "Egész életemben mindig az volt minden keresésem célja: hagy hagyjam, hogy a szeretet gátak és korlátok nélkül megnyilvánuljon bennem, hogy kitöltse az üres helyeimet, hogy rávegyen, hogy táncoljak, mosolyogjak, értelmet adjak az életemnek."

40. "A szeretet nem szokás, elkötelezettség vagy hála. A szeretet nem az, amit a romantikus dalok mondanak róla. A szeretet van. Nincs definíciója. Szeress, és ne kérdezz sokat. Csak szeress."

Paulo Coelho
               A portobellói boszorkány (1)



1. "Senki nem gyújt gyertyát azért, hogy aztán az ajtó mögé zárja: a fény célja, hogy még több fényt gyűjtsön maga köré, hogy felnyissa a szemeket, hogy megmutassa a körülötte rejtőző csodákat."

2. "...ha a sors feltűnően bőkezű valakivel, biztosan akad valahol egy feneketlen kút, amely az illető összes álmát elnyelheti."

3. "Amióta az eszemet tudom, mindig így volt: edény vagyok, amelyben az Isteni Energia meg tud nyilvánulni."

4. "Minden mozgásban van. És minden valamilyen ritmusra mozog."

5. "Az a szent, aki életével azzá teszi magát. Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. Ha így teszünk, képesek leszünk nevetni kisebb-nagyobb szenvedéseinken, és félelem nélkül menni előre, abban a biztos tudatban, hogy minden lépésünknek megvan a maga értelme."

6. "A táncban megfér egymás mellett a spirituális és valós élet, konfliktusok nélkül. Azt hiszem, a balett-táncosok azért állnak lábujjhegyre, hogy egyszerre érintsék a földet és az eget."

7. "Isten a legfontosabb dolgokat elrejtette a bölcsek elől, mert ők nem érthetik meg az egyszerűt, és felfedte azokat az egyszerű szívűek előtt."

8. "Valamely, számomra érthetetlen módon az öröm ragályos, ahogy a lelkesedés és a szeretet is az."

9. "...ismerősök, akik életük minden percére találnak maguknak valamilyen abszurd elfoglaltságot, értelmetlen beszélgetések, hosszú telefonálások, amelyek során nem hangzik el semmi fontos. Láttam, hogyan találnak maguknak feladatot, csak hogy igazolják rátermettségüket, akik megijednek, mert aznap nem bíztak rájuk semmi fontosat."

10. "Mindennek, az égvilágon mindennek jelentése van ezen a földön, és a legkisebb dolgokat is tekintetbe kell venni."

11. "...vannak olyan kiválasztott lelkek, amelyek különleges fényt árasztanak magukból, és ezeknek találkozniuk kell egymással."

12. "Fontos, hogy hagyjuk, hogy a sors beavatkozzon az életünkbe, és eldönthesse, mi a legjobb mindannyiunk számára."

13. "A fény változékony, a szél eloltja, a villám meggyújtja, nincs ott egy állandó helyen, mint a ragyogó nap - mégis megéri harcolni érte."

14. "...a változások, amiket a sors idéz elő az mberekben, kedvezőek, csak meg kell tudni fejteni, ami bennük rejlik."

15. "...a világ mégsincs tele szörnyekkel és átkokkal, ahogyan a felnőttek tanították: szeretettel van tele, függetlenül attól, hogy a szeretet milyen formában nyilvánul meg."

16. "Örökre felejtsd el azt az elképzelést, hogy az út valami cél elérésének a módja. Valójában minden lépésünk megérkezés."

17. "Ennyi elég: megpróbálni valami olyasmit csinálni, ami egyáltalán nem illik bele a bennünket körülvevő hétköznapi valóságba."

18. "Tégy valamit annak érdekében, hogy újra megteljen az életed fantáziával. A fejünk fölött itt az égbolt, amelyet az emberiség évezredes megfigyelések során már annyiféleképpen magyarázott. De most felejts el mindent, amit a csillagokról tanultál, és újra angyalokká változnak, vagy gyermekekké, vagy bármivé, amiben éppen kedved van hinni. Ettől még nem leszel buta, hiszen ez csak egy játék, de gazdagabbá teheted az életed."

19. "Az emberek nem az élet titkát akarják megfejteni, hanem részt akarnak venni benne."

20. "Próbáld meg jól érezni magad, akkor is, amikor úgy gondolod, hogy te vagy a legutolsó a teremtmények sorában. Minden lehet ima - ha teljes szívünkből a jelen pillanatra figyelünk. ha cselekszel, légy olyan mint a folyó, ami folyik, csöndesen, átadva magát a nagyobb energiának."

Paulo Coelho
              Tizenegy perc


1. "Ilyen a világ: mindenki úgy beszél, mintha mindent tudna, és ha van merszed kérdezősködni, kiderül, hogy nem is tudnak semmit."

2. "A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást." 

James Redfield
                  A mennyei prófécia
 

1. "A csodák természetes velejárói az emberi létnek: nem hinni kell bennük, hanem támaszkodni rájuk."
 
2. "Az Első Felismerés akkor következik be, amikor tudatosodnak bennünk az életünkben bekövetkező véletlenek."

3. "Az történik az emberrel, hogy egyszer feltámad az ébersége, és összekapcsolódik az Energiával."

4. "Az élet értelme összefügg azzal, hogy meghaladjuk múltbeli beidegződéseinket, és továbblépjünk az életben."

5. "Az Univerzum mindannyiunkat képes ellátni energiával, ha megnyitjuk magunkat a forrás számára."

6. "Azt kutattam, miként irányít bennünket a belső erő annak a feladatnak az elvégzésére, amire egyedül mi vagyunk képesek, tudva azt, hogy ha boldogságra és megelégedésre vágyunk, e feladatot be kell teljesítenünk."

Le a kalappal!

Popper Péter

http://www.elle.hu/article.php?id=1504 

Csukcs mítosz

 









Jurij Ritheu
                 Amikor a bálnák elmennek

1. "Azért jöttünk a világra, mert van az életnek egy magasabb megjelenési formája, a Végtelen Szeretet."

2. "Gondolatban megpróbálod lemérni az élet hosszát, egészen a távoli múlttól, amelynek kezdetére nem emlékszel, és a jövő eltűnik egy másik, felhőkön túli világ ködében, amelyet még senki nem tapasztalt meg, ahol már nem ismerik a halált, s ahol már nem hasonlítják össze ezt és azt a másik világot...És mindez együtt az élet, mely erősebb és hosszabb, mint az egész földi léted."

3. "Az igazság mindig meglepőbb a kitalálásnál, néha nehezebb elhinni, mint az üres kérdést. (Megtörténik, hogy az ember nem hisz saját szemének.)" 

Johann Wolfgang von Goethe
                      Werther szerelme és halála

1. "Azt keresd, amit e földön nem lehet megtalálni! Csakhogy én megtaláltam őt, éreztem a szívét, nagy lelkét, melynek jelenlétében többnek tűntem fel magam előtt, mint amennyi voltam, mert mindaz voltam, ami csak lehettem."

2. "...hitem szerint azok a legboldogabbak, akik gyermek módra élik a világukat."

3. "...minden szabály, bármit mondjanak is, megöli a természet igaz érzését és igaz kifejezését."

4. "...az fontos csak, hogy a kitűnőt meglássuk, és ki merjük mondani."

5. "Értelmetlenség magunk szerint ítélni meg másokat."

6. "A bolondok nem látják, hogy a hely tulajdonképpen egyáltalán nem fontos, és hogy az, aki a főhelyen ül, oly ritkán játsza a főszerepet."

7. "Nagyszerű dolog a lélek nyugalma és az, hogy örülni tudunk magunknak."

8. "Az embernek csak kevés rögre van szüksége, hogy örülhessen rajta, még kevesebb, hogy pihenjen alatta."

9. "Nem, semmi szó ki nem mondhatja azt a gyöngédséget, amit egész lényének megnyilatkozása mutatott." 

Milan Kundera
                A lét elviselhetetlen könnyűsége

 1. "Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át."

2. "Csak az nehéz, ami szükségszerű, csak az értékes, aminek súlya van."

3. "Anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja életét."

4. "A szerelem nem a szeretkezés iránti vágyban nyilvánul meg, hanem az együttalvást kívánó vágyban. (Ez a vágy csupán egyetlen nőre vonatkozik)." 

Gabriel García Márquez

                       A szerelemről és más démonokról

 

1. "Úgy találta, hogy a nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést."

2. "Sierva Maria akkor kérdezte meg tőle, igaz-e, amit a dalok mondanak: hogy a szerelem mindent legyőz.

- Igaz - mondta a márki -, de jobb, ha nem hiszed el."

3. "Nincs az az orvosság, ami meggyógyítaná, amit a boldogság nem tud meggyógyítani."

A legrégebbiek egyike

F.M.Dosztojevszkij
              A Karamazov testvérek

1. "Ahhoz, hogy megszerethessünk valakit, az kell, hogy rejtve maradjon előttünk, mert mihelyt megmutatja az arcát, máris oda a szeretet."

2. "Az igaz ember eltávolódik, de a fénye megmarad."

3. "Élni vágyom, és élek minden logika ellenére is. Ha nem hiszek is a dolgok rendjében, azért drágák nekem a tavasszal kifeslő, ragadós kis levelek, drága a kék ég, drága némelyik ember, akit - hidd el - néha nem is tudjuk, miért szeretünk, és drága némely emberi hőstett, amelyben talán már régóta nem hiszünk, de a szívünkkel csupa megszokásból, mégis tiszteljük."

4. "...a szeretet nagy tanítómester, de érteni kell hozzá, hogyan szerezzük meg, mert nehéz szert tenni rá, drágán lehet hozzá jutni, hosszú munkával és hosszú idő múltán, mert nemcsak pillanatnyilag, alkalomszerűen kell szeretni, hanem örökre. Egy-egy alkalommal ugyanis bárki tud szeretni, akár a gonosztevő is szerethet."

5. "Nos, a szívfacsaró szavakat meg kell bocsátani, feltétlenül. A szívfacsaró szavak könnyítenek az ember lelkén, azok nélkül túl nehezen viselné el a bánatot."

6. "Szerintem a közelieket nem lehet szeretni, legfeljebb a távoliakat."

7. "...mivel az ember nem tud meglenni csoda nélkül, teremt magának újabb és újabb, immár saját csodákat, és mostmár kuruzslók csodája, vénasszonyok varázslata előtt hajol meg, akkor is, ha százszor lázadó, eretnek és istentagadó."

8. "...az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy csak éljen, hanem, hogy miért éljen. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy a földön maradjon."

9. "Szeretni Isten összes teremtményét, homokjának legkisebb szemcséjét is. Szeretni minden egyes levelet, Isten világosságának minden sugarát. Szeretni az állatokat, a növényeket, szeretni mindent. Ha mindent szeretünk, akkor felfogjuk a dolgok isteni lényegét. És ha felfogtuk, akkor napról napra jobban fogjuk érteni..."