Moulin Rouge

(Pierre La Mure)
         
             Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Századforduló, Montmartre, műtermek, éjszakai mulatók. A regényalakok a korabeli Párizs hírességei, köztük a főhős, az arisztokrata származású nyomorék festő...

 1.  "Nők után fog vágyakozni, szerelem után. Akkor az arca elárulja majd, hogy megtudta magáról az igazságot."

2. "A siker untatta. Impulzusa elsorvadt a győzelem hatása alatt."

3. "A valódi műalkotás, az igazi szépség nem bájos."

4. "Végre is az ember a poklokat is megmozgatja, hogy eljusson az Északi sarkra, de ez még nem jelenti azt, hogy ott is akar maradni egész életében, nem igaz?"

5. "Az ember percről percre éli az életet, mint ahogy a szőlőt is egyenként szemelgeti. Ha nyélbe ütheti, hogy minden egyes percet kiélvezzen, minden cseppnyi időt, anélkül, hogy észrevenné, már magát az életet élvezi..."

6. "A nők rendkívül büszkék, ha tudnak valamit, még akkor is, ha csak képzelik, hogy tudják."

7. "Addig nem ismer valaki jól egy nőt, amíg nem látta öltözködés közben."

8. "Türelmes és elnéző lett másokkal szemben, mert megismerte önmagát."

9. "...ha van valami, ami még mélyebb, még bonyolultabb, mint a nemiség, akkor a büszkeség az - nem a társadalmi büszkeségre gondolok, hanem az emberi méltóságra."

10. "Az ember ráébred, hogy a nő nem sétáló ruhafogas, aminek az utcán látszik. A nő sima bőrű, rendkívül hajlékony kétlábú, aki a legváltozatosabb helyzeteket veszi fel."

11. "Egy halott festő tízszer annyit ér, mint egy élő."

12. "A pipa olyan, mint az asszony, megszokjuk, melegen tart és jólesik."

13. "Olyan bolond szegény Vincent, nem értette meg, hogy vannak emberek, akiknek nincs szükségük szerelemre."

14. "...egy nőnek nem lehet olyan szépet mondani a külsejéről, amit már ne tudna régen."

15. "Olyan egyszerű kegyetlenül bánni azzal, aki szerelmes. Aki szerelmes, az védtelen."

16. "A szerelmes ember nem méltányos, még csak nem is értelmes. A szerelmes a szívével gondolkodik és nem az agyával...A szív a vérkeringés izma, nem arra való, hogy gondolkodjanak vele."

17. "A józan ész idővel nagyon fárasztóvá válhat. Mindent megfoszt a poézistől. Elhibázza a lényeget, nem ad magyarázatot a legfontosabb kérdésekre. És egészen biztosan nem segít olyankor, amikor az ember vonaglik a fájdalomtól. A racionális gondolkodás kissé hasonlít ahhoz, amikor az ember lábujjhegyen jár."