2011. május 13., péntek

Fejvesztett kakas

Eginald Schlattner











Koinónia, Kolozsvár, 2006.
Fordította: Hajdú Farkas-Zoltán
                 Hajdú Iringó




Valahonnan nagyon nagyon magasról nézve le, csak egy pont. Neve is van: Erdély. Aztán, ahogy a földhöz közeledünk, élesedik, tisztul a kép. Igen, ez Siebenbürgen  (ahogy a szászok fordították le maguknak: hét szék, hét vár). Ahol elidőzünk: Fogaras.

(1944 augusztus 23.)
Amikor megállni látszik az idő. Egy szász család rezidenciáján vagyunk, és együtt nézzük nagyapa utasítására az esőfelhőket. Fonott karosszékbe süppedünk. Közben résen vagyunk, mert cikáznak a gondolataink a múlt és a jelen (1944) között. Azazhogy nem is nekünk, a tizenötéves szász fiúnak, aki elmondja a történetet. Mi csak egyszerűen résen vagyunk…

A második világháború javában zajlik. A szászokat (németeket) behálózza a náci ideológia. Az iskolából kitiltanak egy lányt, mert zsidó. Az örmény család állítólag nincs veszélyben, mert most nem ők vannak soron. Egy román édesanya kereken kijelenti, hogy most német a férje (a fotográfus), de ha kell, akkor orosz is lehet akár. A cigányok azt mondják, mintha könnyebben tudnák venni – a zsidókhoz viszonyítva magukat –, mert ők (amúgy is) így élnek, jönnek-mennek… Együttélés. Alapvetően erről szól a könyv.
Aki már járt Erdélyben, tudja vagy tudni véli, hogy ezek az etnikumok – az együttélés során – nem csak egymás nyelvét tanulták meg, hanem legendáikkal, hiedelmeikkel, folklórjukkal beszínezték (vagy inkább beszőtték / átszőtték?) egymás életét. A fejvesztett kakas számos magyarázatot kap. Nem tudok róla, hogy ez valóban benne lenne (benne lett volna) a szász népi kultúrában, de a cigány vajda, a magyar házmesterné, a magát néha kínai császárnak képzelő /valló Próféta, a szász leányka szájából annyira hitelesnek tűnik, hogy elhiszed, nem is legenda ez. Hogy elűzi a rossz szellemeket…Mi más lehet biztosíték, hiteles egy tizenötéves fiatalnak?Aztán a könyvek. Thomas Mann hatása, Karl May… és az istenhit, ami ingatag. Ott a Biblia, és ott a passzusok, amik megkérdőjeleződnek, mert a valóság mást mutat. Mert a legjobb barátból ellenség lesz, mert „a földre leköltöző mennyország… jól kifundált hazugság”, mert…

Tarka világ ez. Nyelvek kavalkádja. Nevek, amiket németesítenek, aztán visszaváltanak. Még (az oroszos) Litvinov kutya is új nevet kap, Ingeborg lesz, mert nagyapa szerint a kutyáknak a magánhangzók a fontosak (ahogy a németeknek a hangzás).A németség előkelőségének, kiváltságának hangoztatása, miközben zsidó szófordulatokkal élnek.

Néha az az érzésünk támad(hat), hogy muszáj valaki mellettünk ülőnek is felovasni belőle. Mert muszáj együtt nevetni (nagyszerű humora van) néha, és muszáj  – csak úgy, szavak nélkül – egymásra meredni is, mert nehéz elhinni, hogy az a népcsoport, ami 800 éven át helytállt, eltűnőfélben van, azaz volt. És egybeket is nehéz elhinni, mert időben távol vagyunk az egésztől. Most más idők járnak…

[Ez a Fogaras - a mai - bizonyára már nem ugyanaz, ami ’44-ben volt, de akkor az sem volt már ugyanaz (gondolom én), aminek még korábban Mikszáth képviselője volt, ahol Babits tanított.]
Fantasztikus olvasmány! (Csak ajánlani tudom!)
Exitus.

Néhány gondolat: 

1. „Igent mondtam, pedig nem hittem benne. De vannak pillanatok az életben, amikor rögtön rá kell vágni, hogy igen. Teli torokból, szempillantásnyi habozás nélkül, csillogó szemekkel – akkor is, ha nem igaz – ki kell mondani az igent. Mert ez valami egészen sajátos dolog megtapasztalása. Van olyan igenlés, amely idővel megteremit saját igazságát: beteljesedik."

2. "Ám legyen, szerelem első látásra. Ádám és Éva óta ugyanaz az unalmas mese. Számomra szeretni annyi, mint meghalni!
– Miket beszélsz! A halál azt jelenti, hogy vége. Se tortaevés, se barátok, se kedves szavak, se semmi.
– Amiről te beszélsz, az a külső, a magányos halál. Én a bennünk lakozó halálról beszélek. Ezt csak akkor érezzük, ha valakibe reménytelenül beleszeretünk. Mert igazán szeretni azt jelenti, hogy beleveszünk a másikba, hogy feloldódunk az odaadásban. Ezért félnek az emberek az igazi, nagy szerelemtől. Miközben egyfolytában vágyakoznak utána.
– Akkor szerinted szeretni annyi, mint meghalni.
– A fenébe ezzel a bosszantó teóriáddal! A dolgok megsértődnek, ha a világot matematikai képletekre akarjuk visszavezetni. Mert más a titokztos, a megfogalmazhatatlan gondolat, és más a borotvaéles, rideg képlet."

3. "– A paradicsomban három meglepetés éri az embert – jegyezte meg a tiszteletes. – Az első az, hogy mennyien hiányoznak. A második, hogy tele van nemkívánatos elemekkel. A harmadik, hogy magunk is bekerültünk ebbe a tisztes társaságba."

4. "Az egymásra fordított idő a szeretet igazi mértéke."

5. ” Egyik németországi nénikém szerint mi, erdélyiek nem is tudunk beszélgetni, mindig csak mesélünk. Mindenből mesét kerekítünk."

6. „Soha nem lesz olyan, amilyen volt, de úgy sem marad, ahogy éppen van. Már a jövő sem a régi."

7. ” – Törékeny hátad mögött a híd.
      – Egy függőhíd – mondtam.
      – Úgysem látod, amit én látok – felelte.
      – Én az önmagát nem látó tégedet látlak."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése