Amintiri din copilărie / Gyermekkorom emlékei

Ion Creangă

Editura Steaua Nordului, Bucureşti

Şi eu eram vesel ca vremea cea bună şi sturlubatic şi copilăros ca vântul în tulburarea sa.

Da, e (a fost) ceva nostalgic în a (re)citi această carte. Printre puţinele cărţi ce le-am avut acasă în copilărie, aceasta mi-a dat multe (pot să zic). De fapt, pe atunci, poveştile. Apoi pe la vârsta de 12-14 ani, Aminitirile au început să arate ceva pentru mine. Un fel de poartă către literatura română. Cu amintirile lui Creangă am ajuns la faza judeţeană (olimpiadă, lit. şi lb. română). Are ceva ce aduce aproape de ţărănime, de viaţa satului de pe vremea lui (prima jumătate a sec.XIX-lea). Limbajul fermecat de arhaisme, de simplicitate; simţul umorului; dragostea faţă de locul naşterii, de părinţi aduc mai aproape pe acest mult apreciat scriitor. Ne lasă să poposim un pic într-o viaţă despre care habar nu putem avea. Şi totuşi e ceva, ce nici de atunci nu şi-a pierdut farmecul: copilăria (a cărei esenţă e jocul şi hazul).

Ş-apoi nu ştii că este o vorbă: Dacă-i copil, să se joace; dacă-i cal, să tragă; şi dacă-i popă, să cetească...

Ion    Creangă Kk., Bukarest, 1986.

Fordította: Kiss Jenő, Sütő András

Illusztrációk: Rusz Lívia

Számomra volt (van) valami nosztalgikus ennek a könyvnek az újraolvasásában. Gyerekként imádtam: meséstől, képestől, regéstől, mindenestől. Úgy ahogy van. 

Most igazából a Gyermekkorom emlékei önéletrajzi írására figyeltem inkább. Rendkívüli humorral megáldott egy ember volt ez a Creangă, mondhatom. Észveszejtően (ki / meg) tudta élni a gyermekkorát, és izgalmasan elmesélni. Talán nem véletlen, hogy a román gyermekirodalom mesemondójának tartják. 

Mégis, mindazon túl, hogy csintalanságairól mesél, észre kell vennünk ebben az autobiográfiában, hogy hogyan éltek a tizenkilencedik századelőn (derekán) ezek a parasztok. Foglalkozásuk, megélhetésük, hitviláguk, népi gyógyászatuk egy-egy aprócska szeletét vélhetjük felfedezni. 

Igen, emlékszem már: ez volt az a könyv, ami aztán valamiféle ajtót jelentett / nyitott a román irodalom felé. És jól tette!

A Creangă emlékház Humuleştiben

De a tudás néminemű vigasztalást is ád! Én, ha nem tudtam volna olvasni, már rég megháborodtam volna, annyi minden szakadt a fejemre. Így azonban csak felnyitom a Szentek Életét, s látok annyit, de annyit... és azt mondom: Uram, nagy béketűréssel áldod te meg választottaidat! Ami nekünk kijut, az csak gyenge harmat ahhoz képest, amiről az írások beszélnek. S az sem jó, ha az ember sült ökör marad. A könyvekből sok bölcsességet gyűjtesz, és mondjuk meg így, ahogy vagyon: nem leszel olyan mindenki-fejőstehene.  (Az anyai nagyapa gondolatai, érvelése betűvetésről, olvasásról, tudásról)