Nem tudok elfogulatlan lenni. Sem vele, sem a könyvével kapcsolatban. Vele azért nem, mert (azt hiszem tudtán kívül) valamikor egyetlen mondatával indított útnak úgy, ahogy előtte senki. Ismétlem, nem biztos, hogy tud róla, de hálás vagyok neki!
Tanárom volt, és pontosan e könyv bemutatóján találkoztunk újra tizenkét év után. Azt mondja, vigasztalni akar, halál komolytalanul. És tényleg azt teszi.
A maga módján költészet ez is, amit csinál, csak éppen nem az a kánonba való :)). Tudjátok, amit aztán jól bevesznek a tantervbe és majd valamelyik szóbelin kihúz a véndiák :) Pedig milyen jól feldobná a hangulatot: "katasztrófaköltészet". Nem?
Komolyabbra fordítva a szót, azt gondolom, üdítő az egész könyv. Úgy ahogy van. A halál mint az élet velejárója nem vicc, de miért ne derülhetnénk rajta? Miért dramatizáljuk túl állandóan? Szerintem a róla való beszéd (és a hozzáállás egyáltalán) egy döntés. De ehhez kell némi humorérzék, érettség... stbstb.
A remek grafikák (skiccek?) pedig telitalálat.
 |
| Expert Print, Székelyudvarhely, 2013. |
A hülye pszichológus haláltusája
Hú, de régen keresem
a lelkedet, öregem!
– szól hörögve a Halál,
hogy emberére talál.
Ki vagy itt te, mitugrász?
– így a lélekbogarász.
Csontod zörög, éned más,
te vagy itt a problémás!
Tedd le azt a nagy kaszát,
dobd le szépen a csuhát!,
Hopp, fel a díványra, koma,
ha akarsz beszélni róla!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése