2010. november 2., kedd

A gyertyák csonkig égnek

Márai Sándor















Helikon Kiadó, Bp., 2001
(első kiadás: 1942)


"(...) A másik parton, igen, ahová nem lehet átlépni soha... S mindent elérhetsz az életben, mindent neked adhat az élet, s te mindent elvehetsz az élettől: csak az ember ízlését, hajlamát, életütemét nem tudod megváltoztatni, azt a másféleséget, mely teljesen jellemez egy embert, aki fontos számodra, akihez közöd van."

    Két barát. Két valamikori barát. Negyvenegy év után találkoznak még egyszer, és utoljára az életben.
Néha az a benyomásom, mintha egy monodrámát olvasnék. A találkozás a beszélgetés lenne egyben, megtudni valamit, ami negyvenegy éve lappangó állapotban, homályban maradt. Legalábbis a tábornok számára. Monodráma, mert tulajdonképpen végig ő beszél, Konrád egy-egy gesztussal, egy-egy szóval, olykor félszóval válaszol, vagy kérdez.
Két, szinte egymásnak ellentmondó világból egymást kiegészítő barátság alakulása, lehetségessége tárul fel. Ami a múlté. Konrád szegény, művészlélek inkább, mint katona. Ezzel szemben, a tábornok gadag, előkelő családból származik.Neki a zene csupán dallam, nincs más üzenete..
  Aztán valami valamikor valahogy megszakad. Pontosabban, negyvenegy évvel korábban, egy júliusi napon, vadászat közben. Konrád megölni készül a barátját, de végül inkább megszökik tőle.
"A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz."
Átbeszélgeti(k) az éjszakát, és tudják, hogy ezért tartottak ki ennyi éven át, hogy egyikük visszatérjen, a tábornok meg, hogy megvárja ezt a visszatérést. Ennyi az egész. Hajnal felé elköszönnek egymástól, mély meghajlással, és tudják, soha többet nem fognak találkozni már az életben.

"Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése