ez a nyerő
Az úgy történt, hogy anno 2000 környékén rendszeresen vásárolta édesanyám a Nők Lapját. Jómagam meg, suttyomban, minden alkalommal kimetszettem szépen a Schäffer-történeteket, amikből aztán egy csinos füzetszerűség lett. Ráírtam: Útközben. Sokáig, volt, hogy kisebb kiruccanásokra vittem magammal...
Tavaly, 2010 májusában szintén nálam volt, amikor kiderült, hogy ezeknek a történeteknek a szerzője Marosvásárhelyre jön. Könyvem nincs tőle, vittem magammal a tákolmányt.
Élmény volt ott lenni, és élmény hallgatni,
... és dedikálta :)
Nos, aki nem ismeri, itt van a címadó kis szöveg.
Egyik legkedvesebb számomra. Mert benne van szinte minden..., amitől a gerincemen végigszalad valami borzongás... Mert ez az a történetecske, aminek apropóján belőlem is kibukott egy, és A hintalovak nappal alszanak kapcsán úgy tűnik, el is mondtam :)
Jut eszembe: "Azt mondta valaki, hogy nincsenek véletlenek, vagy ha vannak, az nem más, mint Isten szeme pillantása. (...) Nem, már régóta nem vagyok olyan ostoba, hogy azt higgyem, véletlenek a találkozások."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése