A hintalovak nappal alszanak

Schäffer Erzsébet

Minden története - akár a hintaló - éppen annyit ring, amennyi a varázslathoz kell.
Borzasztóan szeretem azt az egszerűséget, amivel megszólít. A szelíd hangját, ami időnként elcsuklik.
Csókolom!
Csak azt szeretném mondani: olyan jó igent mondani a világra!
És olyan jó találkozni (olykor)!



Bónusz: Nekem is VOLT egy történetem...


Valahogy kilógok mindig a sorból, valahogy nem vagyok szabályos. Minden nap játszom egy kicsit. Az életet, egy-egy helyzetet. Mert kacagni jó, és kacagni kell!
Már jó ideje annak, hogy találkoztunk. Semmit nem tudtam róla, ahogy ő se rólam. Palacsintát sütött a társaságnak, s talán inkább magának, merthogy imádja a palacsintát. Minden mozdulatát figyeltem, és csak az járt a fejemben, hogy ez az amber nekem valamiért kimondhatatlanul drága. Hogy meg kell érintenem! Találkozás volt, méghozzá olyan, amit az ember sose felejt el.

Tudtam, fogalmam nincs honnan, hogy mi még látjuk egymást. 
"Széthúzó erők erős egyensúlya" (Reményik)...a kimért, megfontolt szabályos világ találkozása a gyermeki, csintalan szabálytalannal. 

 Pizsamás hétvégi reggelek. Tojást főz a konyhában, zöldséget hámoz, és közben arra vár, hogy megszólaljon a kotyogó ismerős hangja. Az egész lakást bejárja ez a friss kávéillat. Kitölti, és mielőtt megkínál vele, belekortyol. Cukor nélkül issza. Ezért ilyen finomak a reggelek. Kávéízűek, és mindenik -a maga módján- egyszeri és megismételhetetlen!
"Gyönge a testem: óvja félelem!

De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon!"
 Biztonságos így ölelni!Felbecsülhetetlen így várni, és megérkezni! 
Találkozás(ok)!