Az ördög

Vígjáték három felvonásban
Molnár Ferenc


Na brávóóóó!
Tyűűű, azt a hal szálkáját neki! Ez olvasva is zseniel!
Lucifer, ugyan nem szeretem, ha mindenbe beledugod az orrod, de be kell látnom, most az egyszer lefőztél. Teljesen igazad van: ha egyszer szeretnek és viszontszeretünk, mi a búbánatnak dőlünk be a környezetünk óhajainak?! Tessék csak elmondani, megmondani, hogy szeretjük, akit szeretünk, aztán annyi... Merhogy jó, ha az ember ezt tudja (is), ugyebár. Mondjuk neked, ebben a műben, tanulságos volt a színrelépésed, különben az a két szerencsétlan szerető szerelmes soha nem lépte volna át a másik személyes szféráját. Szenvedtek volna miközben gőgből / büszkeségből azt hitetik el a jó néppel (a kívülállókkal), hogy minden a legnagyobb rendben. Pfúúújjj. [Ha nem szeretnek viszont? Hát tessék úriember lenni és széles mosollyal angolosan távozni! Ha nem megy, hát akkor meg tessék beíratkozni a lemondás iskolájába! E' van. Slusszpassz. :D]

Pompás kis alkotás. Könnyű és lágy, mint az esővíz. Puhít, lágyít, kisimitja a redőket, elrendezi a lelket (mert nagyszerű a humora), ráadásul meg befúrja magát a homlokod mögé, hogy aztán jól fészket rakjon oda (csakhogy ne unatkozz, merhát ember vagy, és ha nincs gondolkodnivalód, rögtön unatkozni kezdesz).
Ajánlom! A-j-á-n-l-o-m!
Ha újra játszanák és újra megnézhetném, újra megtenném. Gondolodás nélkül, mer' az úgy van, "... hogy ami ezen a világon édes, az mind meggondolatlanság". 

Egyetlen idézet (ti. a többit el kell olvasni / meg kell nézni/):

ELZA: Szerette magát?

CINKA:  Én szerettem őtet.

ELZA. És most?

CINKA:  Megmondom őszintén... ha egy férfi mást akar, nem lehet semmit csinálni. Ez olyan, mint az állomás, kérem. Az állomás ott áll, és a vonat jön. Aztán elmegy a vonat, de az állomás nem szalad utána. Most már, ha az ember kis állomás, hát csak egy percig áll nála a vonat. Aztán gyön egy másik vonat.

ELZA: Ön szerette és mégis így beszél?

CINKA: Szerettem. De a nagysádék azt hiszik, hogy ennek addig muszáj tartani amíg mi nők szeretnénk. Ehhez gyakorlat kell kérem. Tegnap este, mikor nem eresztettem be, már gyakoroltam magamat. Most majd így lassan megszokom, hogy nem jön. Aztán, ha már megszoktam, akkor mindegy lesz már nekem is. Éljen jól.

ELZA:  És hát akkor most miért van itt.

CINKA:  Mert azért mégis buta vagyok. Tegnap este okos voltam. Kezdtem leszokni róla. Ma megint megbutultam, kedvem támadt idejönni. Pedig tudtam, hogy hiába jövök. De az ember úgy elmegy néha... a szívit fájatni.

Sírni kezd (...)

ELZA: No, édes kisasszony...

CINKA:  Jó, hogy így eszembe jutott megint minden. Most már meg se várom. Megint gyakorolom magamat. most el fogok menni, anélkül, hogy láttam volna. Tőlem ne tessék félni. Nem érdemes. Annál én okosabb nő vagyok. Most elmegyek. szépen lemegyek a lépcsőn, és ide soha többé nem jövök vissza. ez olyan bitos, mint a halál. Ha másképp csinálnám, csak magamat kínoznám.

Bónusz:

                         
















Lázáry René Sándor

Couplet egy Molnár-vígjátékra
Mottó: ""Voilà!"


A férfi és nő - férfi és nő,   
De lelkük fülledt bungaló...
Csal és cselez - de mért igéző
Trójában egy megunt faló?


A férfi néha Szép Heléna -
S a nő az Ő hős Párisza!
S ha összeférnek szépszerén ma -
Leéghet Trója már, biza!


A nő s a férfi - monda, jelkép.
Egymáshoz mégse illenek...
Egyik másikra ontja lelkét,
S mívelnek kényes illemet.


Ha jó, ha megy, ha férfi és nő -
Az egyik itt, a másik ott.
Korán van élni, s élni késő -
S megint a másik ásított...


Ha jő, ha nő, ha megy, ha férfi -
Fut egyikig, fut másikig.
Hol erre, hol meg arra tér ki -
S a gőg a csöndön átsikít.


De férfi nem nő, s nő se férfi -
Ha egyik úgy, a másik így.
De végül én sem, ő sem érti
A másikat - s a vágy irígy.


a nő s a férfi - Fő s a Köldök!
S fordítva is vigasztaló...
Férjes az Angyal, nős az Ördög?
Mind színhazug s igaz való!


Ha férfi és nő - Köldök és Fő!
Sok érkezés - még nem értelem...
S ha csókra titkos tőrdöfés jő -
Talán nem is reménytelen...


És férfi és nő újra játszhat -
Szerelmet, kínt... Hol ezt, hol azt.
Mert mind a kettő puszta látszat -
hol mennybe ránt, hol meghalaszt.


Ez az én "Così fan tuttém" - írtam egy vígszínházi premiert követően, Budapesten, 1907. április 10-én.


[Ezen a dátumon adták a Molnár-darabot a Vígszínházban.
Fotón: A Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem műsorfüzetének címlapja, 2008/2009-es évad]