2011. november 6., vasárnap

Micimackó

Alan Alexander Milne












Móra Ferenc Kk., Bp., 2007.
Fordította: Karinthy Frigyes



- Jó reggelt, Füles! - mondta Micimackó.
- Jó reggelt, Mackó! - felelte mélán Füles. - Ha erről egyáltalán lehet szó a mai időkben. A magam részéről erősen kétlem. De semmi. Szót sem érdemel. Bocsánat.
- No mi baj már megint?
- Semmi, Mackó, semmi. Csak úgy mondom. Sokféle népek vannak. Egyik nem akar, a másik nem tud. Ennyi az egész.
- Mit nem tud? - kérdezte Mackó, és megdörgölte az orrát.
- Mulatni. Vidulni. Énekelni és táncolni. Itt van a kutya eltemetve.
- Vagy úgy - mondta Mackó. Gondolkodott hosszasan. Aztán megkérdezte: - Melyik kutya?
- Az a kutya, azzal a kutya jókedvvel - magyarázta borongva Füles. - Nem panaszképpen mondom. Csak úgy. Nem tesz semmit.

És csacsi öreg medvém gondoskodott róla, hogy ezt a méla Fülest icurpicurt felvidítsa (a továbbiakban). Persze, ahogy mindez egy csekély értelmű medvebocstól telik.
Lehet nem szeretni őket?! Ha bizton tudnám, hogy ilyen finomvegyes társaságból ilyen barátságok léteznek (emberek közt), mint ezek között az állatok között, akkor mást se tennék, csak meghírdetném, hogy oda tessenek menni. Térképet is rajzolnék. Olyan emlékező könyvet, ahogy Nyusziék mondanák.
Megunhatatlan. Együgyűségbe rejtett kincs az egész. Mert benne van a világ összes szeretete, segítőkészsége, "halálmegvető bátorsága", ragaszkodása, odafigyelése --- egymás iránt. Sűrűn bólogatok - igen, van / lenne mit tanulni belőle...
Csak egy kicsit tessék gyerekszemmel látni, gyerekésszel gondolkodni, olvasni ezeket a történeteket! Igazán nem nehéz. Ja, hogy nincs ilyesmire idő? Na ez az! Itt a kutya elásva... :)) Mert, ha nincs idő vidulni ezzel a kutya jókedvvel  könyvvel, akkor ne tessék nekem majd a "hogy vagy?" kérdésre Füles válaszát mormolni: - Nem mondhatnám, hogy nagyon "hogyan" vagyok. Egy idő óta éppen csak hogy vagyok, de nem vagyok hogyan.
[Az idézet meg azért, mert sokféle népek vannak, hátha mégis akad, aki akar is, tud is...]

Amúgy jut eszembe, egy kérdés, ha megengedik: amikor betöltöm a kilencvenedik évemet, a kedves olvasó meg kicsit többet (vagy kevesebbet), és csinálok Semmit, akkor majd eljön-e ide, a Pagonyba? Mittudomén, esetleg süthetnénk pityókát vagy akár csinálhatnánk együtt sokáig Semmit.

[Íme az útvonal (mert mindenről gondoskodtam már :D)]

2 megjegyzés:

  1. Egyre jobbak a könyvről irt jellemzéseid.Örömmel olvasom. Köszönöm őket.:-)
    Barni

    VálaszTörlés
  2. Én köszönöm, hogy elolvasod és szóra méltatod!

    VálaszTörlés