Mindegy

Agota Kristof

Cartaphilus, Bp., 2007.
Fordította: Takács M. József




Remélem, nagysád' - Kristof asszonyság - megbocsájtja nekem, hogy mindezidáig még csak nem is tudtam kegyedről. De végül is mindegy, mostmár tudok, és ez roppant örömteli (nekem).

Nos, igen, totál Mindegy. Hogy hátulról előre haladva olvasom, vagy az elején kezdem és elmerülök. Én. Én, aki a színművekkel leginkább színházban szeretek paktálni (ha annak lehet azt nevezni), most egyenesen magam előtt láttam, ahogy a szereplők eljátszák a rájuk osztott szerepeket. A bizarr az egészben az, hogy olyan, mintha a valóság lenne adott helyen, adott korban. Csak éppen nem három dimenzióban, hanem csak úgy: fehéren-feketén. Nagyon élveztem. Közel magamhoz. Talán mert bennük is van egy olyanfajta  nyerseség, ami rám (is) jellemző. Belefeledkeztem ezekbe a művekbe. Megállt az idő.

A novellák (viszont már) egy másik kategória. Jobban tudnak vonzani (bármilyen színműhöz viszonyítva). Rövidek, és ami a leginkább tetszik bennük: a  csattanás. Valahol a vége fele. Azt hinnéd, úgy gondolod, á, mindent értesz már, aztán egyszercsak bumm! - és kiderül, hogy az emésztés (a kérődzés) még csak ezután jön. Fantasztikusak. Mindeniknél azt mondtam, na ez az, amelyik aztán biztos a kedvenc lesz. És jött a következő... És aztán kiderült, hogy egyformán tudnak valamit ezek a kis szövegek. Mindenik másképp. És mindenik súlyosan.
Örültem a szerencsének, kedves írónő!

PS: Fontos! Ne olvassa az, aki nem éppen topp-helyzetben van lelki téren! Ne olvassa az, akit - úgy érzi - besző a magány! MERT nem vicc, valóban súlyosak ezek a szövegek. Nyersek, csupaszak és "fertőzök" tudnak lenni (HA van rá "vevő")... 

Néhány idézet innen-onnan:

1. " -- Mindent megírok, ami csak megírható.
  És egy hang felel nekem, ironikus hang, de végre mégis egy hang:
     -- Rendben van, fiacskám. Mindent, de semmi többet, jó?

2. "Nagy író vagyok. Ezt egyelőre senki nem tudja, mivel még nem írtam semmit."

3. "Nem akartál beszélni, csak emlékezni akartál valamire, de nem tudtad, hogy mire.
     Nem volt mire emlékezned."

4. "-- Csináltattam egy másolatot. Nevetséges. Mintha az ember lemásolhatná azt, amit ismert."

5. "... a várakozás csodálatos dolog, ha az ember biztos lehet abban... Miben is? Miben lehet biztos? Biztos... abban, hogy a szeretett lény... visszatér."