László Noémi
Előretolt Helyőrség Könyvek
Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2009.
(…) S nem csinált virág, nem papírhajó (Reményik)
De, de az. Sőt, talán papírkomp, megrakva szavakkal, miket végül csak óvatosan tettem le, nehogy összetörjenek.
Leginkább teához hasonlítanám, esetleg fűszerekhez. Hol csípnek, hol édesek. Van, hogy keserűek, és van, hogy felemásak. Mint az érzések. Tele vannak méltósággal ezek a szavak, büszkék és önérzetesek, mindenik kiáltja: összetartozunk. Átkozottul szépek.
Bennem felejtették magukat. A papírhajó valahogy befúrta magát édes terhével, és mostmár nem engedhetem el. [Mégis] szabadon hagyom. Szabadon hagy.
(…)
A sok betű. Napom velük kitöltöm.
Kiegyenesedik a hát a földön.
A tíz ujj, két tenyér is ellazul.
Ha elaludtam, szólíts magyarul. (Alapdolgok)
Egy vers:
Tudod-e, amit én nem tudhatok,
amiről holdtöltekor álmodok,
emlékszel-e, ha el vagyok feledve,
velem vagy-e, amikor nem vagyok?
Álmomban, egyszer, súgva-settenkedve
eljössz-e velem sétálni a csendbe,
és engeded-e majd, ha megfagyok,
hogy eltemessenek a tenyeredbe? (Kérdés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése