Nagypapa hűlt helye

Bächer Iván

Göncöl Kiadó, Bp., 2014.

Amikor olvasni kezdtem, nem akartam letenni. Mert annyira az életről szól, annyira kis- és nagyemberekről és annyira úgy, hogy nem akartam letenni. De súlyos, és le kellett tenni minduntalan. Megálljt parancsolt a szöveg és megálljt a történetek. Tudniillik – akár a nehéz ételeket – ezt is emészteni kell(ett). Nagypapa hűlt helye, de megkockáztatom, a világ, amiről szó esik, annak is az. Miértek és hogyanok. 
Az én nagypapámnak is hűlt helye, méginkább nagymamámé, akik sorsa, világa ugyanúgy helyet kaphatna az írások között (ahogy még sokunk felmenői története is, gondolom). Hallani vélem mama hangját, miközben mesél. Élet-halál kérdésről, túlélésről… 
A könyv zsidó, elűzött szász, vagonra rakott sváb, erdélyi arisztokrata…anyák, férfiak, gyerekek, nagymamák, nagypapák emlékére készült. Én meg az ő emlékükre olvastam. És már nem is annyira hűlt az a hely így…