A város és a kutyák

Mario Vargas Llosa

Kriterion Kk., Bukarest, 1976.
Fordította: Gulyás András




Ejjjhhhhaaaaa! Szóval....

Hát igen, az elején rendesen eltévedtem a szövegtöredékek szövevényében, de aztán ahogy beljebb és beljebb merészkedtem, világossá vált, hogy valójában minden szöveg(töredék) utal egy korábban olvasott (másik) szöveg(töredék)re. Ez lenne az a bizonyos intertextualitás?
A párhuzamos életek szálai párhuzamos szövegágyásokban bontakoznak ki. És mégse, hiszen van valami, amitől azt mondod, mégse párhuzamosság ez. A kadétiskola, tizenéves fiúk "neveldéje" (szerintem látszólag).
A harmadévesek a kutyák, akiknek át kell esniük az avatáson. Hát kérem, ez nem afféle megmosolyogtató néprajzos beavató-rítus, inkább kőkemény, akarom mondani brutális (szrintem). Néha olyan sejtelmeim támadtak, mintha az egész nem lenne más, csak a természet könyörtelen törvényeinek befurakodása az iskola falai közé: az erős, a fürge, az életrevaló seperc alatt képes a gyengét eltiporni, megalázni. Egyvégbe marakodnak ezek a fiatalok egymás között. Kutyák. Még a barátságok is valamiféle avatással kezdődnek. Úgy éreztem, mindben benne van valamiféle bizonyítani-vágyás, és /de ha belegondolok, ez a civil életben (a város-ban) sincs másképp. Felnövünk, beavatnak vagy se, aztán jön a marakodás.
A verekedésekben, ama bizonyos marakodásban részt venni nem kívánót bizony gyengének, gyávának titulálják. Rabszolgát (Ricardo Arana) annak tartották. Egyetlen embert tartott barátjának (a Poétát), az meg elárulta. Nem mondom, a hiúság, a becsvágy, a bosszú nagy dolog azért, no...
Akárhogy is van, a revans gondolatából alattomos tett lett. Nyilván áldozattal járt. Rabszolga halott. Döbbenetes csend. Ez az a pillanat (mondom én), amikor az életszálak megcsomósodnak, összeérnek.

Tovább? Hogy ezután mi lesz, mi van? Hát a város. De előtte, a korábban beállt csönd záloga: "Még ha titkolják is, mind megváltoztunk a sok csapástól, engem nem lehet becsapni." (Boa)
Az életszálak eloldódnak újra egymástól, a szövegek életei (v életek szövegei?) párhuzamosan folytatódnak: talán egy szelídebb jövő felé. A zálog ott van már...

Ezt a könyvet el kell olvasni, kérem!:)


Két idézet:

1. "... az életben gyakorlatiasnak kell lenni. Néha jobb elfelejteni a szabályzatot, és a józan eszünket kell követni"

2. "... megjátszom a hülyét, vagyis inkább a senkiházit. Ez is használ, hogy ne zsarnokoskodhassanak rajtad. Ha nem védekezel foggal-körömmel, mindjárt föléd kerekednek."