Selyem

Alessandro Baricco

Helikon Kk., 2019.

Ford.: Székely Éva

   Nna... Megnézegettem picit a könyvről néhány értékelést, és be kellett látnom, úgy tűnik - itt is - szembe megyek az árral. Bizonyára szépen megírt, tömör kis könyvecske, amit az ember egy kiadós vasárnapi ebéd után gyorsan még befal... És bizonyára annyira jó is, mint ahogy sokan áradoznak róla, de nálam inkább felborzolta a kedélyeket. Van egy pasas, aki jön-megy, jön-megy selyemhernyó petékért, közben egy elérhetetlen szerelem (?) után sóvárog. Ja, és szereti a feleségét nagyon-nagyon, aki mintegy statiszta az egész történetben...(Meg kell a szívnek szakadni, nem mondom) . Persze, persze.

Nos, számomra pontosan ennek az örökké rá váró feleségnek, Helénének a könyve ez a szöveg. Úgy, hogy szinte semmit nem tudunk róla, a személyéről, az otthon egyedül töltött idejéről (míg férjét várja haza, aki..., na mindegy..). Mert " - Tudja, monsieur, azt hiszem, mindennél jobban szerette volna, ha ő az a nő. Ezt maga nem értheti..." 

Egyszer el lehet olvasni. Heléné előtt pedig meghajtom magam.