A döntés

Edith Eva Eger

Libri Kk., 2017.

Ford.: Farkas Nóra

     Jobb, ha (naaagyon) mély levegőt veszünk és úgy olvassuk ezt a könyvet. Jobb, ha - olvasás közben - minduntalan emlékeztetjük magunk, hogy (bár) nem fikció, hogy (bár) drukkolunk a "főhősnek", tisztában vagyunk vele, hogy végül is túlélte, hogy a jó győzött a gonosz felett. Bizonyára morbid ilyesmit mondani egy olyan időszakról, értelmetlen kegyetlenségekről, amiről szól. DE, ha csak lélekben is volt szabad Edi ott és akkor, számomra akkor is azt jelenti, hogy bizonyos értelemben ő győzött végül. Dr. Mengelevel szemben és egyáltalán.

Már annyian írtak, meséltek (túlélők, vagy csak kik utánanéztek alaposabban) a lágerről, Auschwitzről, már annyiszor borzongtunk bele abba a fajta gonoszságba, ami ott volt, MÉGIS az az érzésem (meggyőződésem?), hogy még csak elképzelni se tudjuk, mit él(het)tek át. A képzeletünk is csak abból tud táplálkozni, amihez volt/van közünk (gondolom én). 

       Első kézből találkozni újra azzal az idővel, térrel, hálát fakasztott bennem: tudniillik, hogy micsoda áldás (szerencse?), hogy nem kell hasonlót megtapasztalnom. Persze, mindannyiunknak meglehet a magunk börtöne, ha úgy tetszik, de az az erőszakos kegyetlenség - remélhetőleg - a jövő nemzedékét is elkerüli.

A jó hír, hogy DÖNTENÜNK lehet. A jó mellett. A szabadságunk mellett. Akár belül, akár kívül. 

Minden tiszteletem és őszinte csodálatom a szerzőnő iránt.

Ajánlom!