Megváltó szeretet

Francine Rivers

Harmat Kk., Bp., 2019.

Ford.: Pheby Krisztina

  Az 1850-es évek Kaliforniája...

"Isten rejtélyes utakat járva| Teszi a csodáit..." (William Cowper) - így kezdődik egyik fejezet. Pontosabban, a mottója annak. A könyv borítójára nézve, első gondolatom (elsietett következtetés, nyilván), hogy valami ponyvaregény. Aztán az jutott eszembe, hogy "lazítani" (pont emiatt) tökéletes lesz. Mire észbe kaptam igazából, már szinte kiolvastam, és be kellett látnom, ez nem ponyva. Ez - ugyan stílusában könnyed -, ám olyan támákat feszegető írás, ami kérdéseket indít az emberben meg / el. Tudniillik: létezik ilyen szeretet? Ki lehet szabadulni saját múltunk börtönéből (különösen, ha még csak az engedélyünket se kérte senki e múlt megírására, megélésére? Tényleg szabaddá tesz a szeretet? Tényleg segít elveszett identitásunk feltárására? 

    A mottó... A fejezet-mottó, azt hiszem (ha engedjük), sokmindent megmagyaráz(hat). Én hiszem, csodák márpedig vannak. Nem csak Sarahnak, Michaelnek. Mindannyiunk számára elérhetőek. Múltunk ellenére is.