Egyasszony

Aki nem félt elmondani, amiről mindenki hallgat
Péterfy-Novák Éva

Libri Kk., 2019.

Csak mert sürgős magánéleti szabadidős programja van a szülészorvosnak, maximálisan fütyül arra, hogy egy csapásra két életet tesz tönkre egyszer s mindenkorra: a friss anyáét és egy kislányét. Aztán főorvos is lesz belőle, de sehol nem derül ki a könyvből, hogy csak egyetlenegyszer is "visszanézett" volna, hogy bárki egyetlenegyszer is "számonkérte" volna. Ez lett volna az első eset? (Kétlem) Tragédiát eredményez a szakmai felületessége és bárcsak tudomást vett volna róla. Komoly tudomást.

Másfelől ott a friss édesanya, aki iránt a legnagyobb tisztelet, hogy nem pusztult bele. Hogy az a felfoghatatlan odaadás, erő, kitartás nem hagyta térdre roskadni s ott maradni. Felfoghatatlan szinte, mit élt, élhetett át. És ez nem fikció. Az írónő saját magáról, Zsuzsikájáról ír, amit Mácsai Pál szavaival élve "sem letenni, sem elfelejteni nem lehet". 

Azt hiszem, ezért Egyasszony a cím, és nem Egy asszony, mert benne van minden édesanya, minden asszony a csak rájuk jellemző elképesztő erő, szeretet. 

"... most is elönt a düh, ahányszor csak azt a mondatot hallom: én azt hiszem, nem szeretném látni. Hát attól még igenis létezik!" - írja. Én pedig (már) nem tudom, milyen (lenne) nem anyaként olvasni hasonló témájú könyvet, és szerintem ez mindent megmagyaráz.