Tericum Kiadó, Bp., 1992.
Magyar szöveg: Pavlov Anna és Téri Sándor
Első Hesse-adagom. Alice Miller, könyvében - viszonylag gyakran - hivatkozik rá. Mielőtt belekezdtem volna, újra átlapoztam a Demianra vonatkozó oldalakat, de aztán úgy döntöttem, hogy "ok, (de) én nem Alice M. vagyok, szóval..." Működött.
Nem tudtam és nem is akartam úgy olvasni, mint egy elnyomott tehetség drámáját, de az "igazi én felkutatása" nagyon is benne volt / van szerintem. Először megdöbbentett, mennyire mindig valaki más függvényeként élt és mozgott ez a Sinclair. A belső és külső világ- , a számára jó és rossz pólusok között lavírozott. Szidtam is magamban néha, mert gyengének találtam. Mert mi az, hogy ha nincs "vezető", akkor egyedül "nem tudok mit kezdeni"?! Aztán... Aztán a párbeszédek Demiannal, Pistoriusszal, a belső vívódások, monológok, az olvasás közbeni egyre inkább az ő szemével látom-dolgok közelebb hozták. Rendben, van, amiben nem értek egyet vele, maximálisan elutasítom, de vajon nekem / másnak nem-e volt szükségem kamaszként "vezető(k)re", számomra modellértékű személyekre, akikre felnéztem és csüngtem rajtuk? Mert bölcsebbek voltak nálam. Mert másként látták (látják?) a világot és mégis úgy, ahogy én is látni véltem (vélem) vagy szeretném.
Nem tudom, de sejteni vélem, hogy létezik egy olyan nyelvezet, ami csak Hessere jellemző. Meg se tudom magyarázni. Filozófikus, elgondolkodtató, olyan... mély (azt hiszem).
Örülök, hogy elolvastam! [Bízom benne, sikerül kézbe kapnom tőle a már rég várólistámon levő Üveggyöngyjáték kötetet is.]
Néhány idézet (a sok közül):
1. "Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni, ki tapogatózva, ki tudatosan, ki ahogy éppen tud."
2. "Az embernek nem kell félnie senkitől. Ha pedig félsz valakitől, az azért van, mert hatalmat adtál neki, kiszolgáltattad magad."
3. "... elég erősen akarni csak akkor tudok, ha a kívánság lényem legmélyéből fakad, ha valóban egész lényemet kitölti. Amint ez megtörténik, amint olyasvalamit akarsz, amit bensőd parancsol, az sikerül is..."
4. "Csak azoknak a gondolatoknak van értékük, amelyeket megélünk."
5. "Vannak olyan álmai, tudom, amelyeket elhallgat előlem. Nem is akarom ismerni őket. De azt mondom, élje meg ezeket az álmokat, játssza végig..."
6. "Az álmaimban élek, talán azt érezted meg. A többi ember is álmokban él, csak nem a sjátjaiban, ez a különbség."
7. "Az igazi közösség még nem létezik, de majd létrejön, mégpedig azáltal, hogy az emberek kölcsönösen odafigyelnek egymásra, s ez a közösség alakítja a világot. Amit most közösségnek neveznek, az csak horda. Az emberek egymáshoz menekülnek, mert félnek egymástól - urak az urakhoz, munkások a munkásokhoz, tanult emberek a tanult emberekhez. S hogy miért félnek? Az ember csak akkor fél, ha nincs harmóniában önmagával. Az emberek most azért félnek, mert sohasem tettek hitet önmaguk mellett."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése