A Pendragon legenda

Szerb Antal

" - Mondja, uram - kérdezte útközben, kissé zavartan. - Ön ugyebár egy gaz német?
 - Nem. Magyar vagyok.
 - Magyar?
 - Magyar.
 - Az mi? Az egy nemzet? Vagy most maga kigúnyolja tudatlanságomat?
 - Szó sincs róla. Becsületszavamra, nemzet.
 - És hol laknak azok a magyarok?
 - Magyarországban. Ausztria, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia közt.
 - Ugyan kérem... Ezeket az országokat Shakespeare találta ki."






A szakirodalom szerint Szerb viszonylag sok konvenciót emelt át más (világirodalmi viszonylatban is ismert) detektívregény(ek)ből (pl. Sherlock Holmes). Akárhogy is van, valamiféle elvárás jelenik meg a legendában, a gyilkosság nyomozására a főszereplőt hívják, aki - mint tudjuk - kvázi belecsöppent csupán ebbe a titokzatos walesi milliőbe. 
Nagyon izgalmas, szinte érzékelhető, ahogy grafikonszerűen csodaszerű dolgok, mitológiaképző elemek racionális magyarázatot kapnak, felerősödnek, aztán szépen lassan ezekről a magyarázatokról kiderül, hogy nem válnak be, nem működnek. 


A rózsakeresztesek, szabadköművesek rejtélyes szálai révén / okán a nyomozás mintegy átcsap a titok-kiderítő akcióba. 
Sejtelmes, ironikus, szarkasztikus párbeszédek, mondatok teszik még inkább izgalmassá ezt az 1934-ben megjelent különleges regényt. Ne felejtsük el a humort sem, persze. Nagyon jó. Nem lehet unatkozni olvasás(a) közben. Ugyanakkor gördülékeny, olvasmányos.

Ezzel a fess szemüveges fiatalemberrel (Szerb A.) való találkozásom nem éppen a legelső, és több mint biztos, nem is az utolsó. Nagyszerűt alkotott, és csak ajánlani tudom mindenkinek.  

Kriterion Kk., Bukarest, 1979.