Koinónia, Kolozsvár, 2004.
Újra csak azt tudom mondani: a gyermekirodalom nem csak gyermekekhez szól. Szerintem legalábbis, nem csak őket kéne érintse. A felnőtt, aki olvassa ezeket a meséket, óhatatlanul vissza tud lépni, ha parányit is, ahhoz a valakihez, aki egykor ő volt (és most is az, valahol nagyon mélyen a szívében).
Ebben a kötetben mindössze tíz történet / mese van, és mindegyik képes megszólítani valamilyen módon. Itt minden lehetséges: az állatok tudnak beszélgetni a gyerekekkel, barátságok kialakulásainak sajátos, mesés formában lehetünk tanúi... Vigasztalnak, felemelnek, körbefonnak ezek a szövegek. Megérintenek.
Fülszöveg:
Mi igazi ezekben a mesékben, és mi nem? A helyszínek mind rajta vannak a térképen, a térkép pedig benne van a könyvben, meg lehet nézni! A szereplők is állítólag valóságosak…De akkor hogyan lehetséges az, hogy a mesékben megjelenő állatok (macskák, kutyák, nyulak, denevérek, sünök, rókák, mókusok, malacok, és sokan mások) tudnak beszélni? Hogyan keverednek ennyi kalandba? Hogyan lehetséges az, hogy egy kislány legjobb barátja egy medve? (És mióta írnak a medvék vers-féleségeket…?) Titokzatos világ ez. Ebben a könyvben barátok találkoznak egymással – rókák mókusokkal, nyuszik hercegkisasszonykákkal, a Margit-sziget a Kovászna megyei Erdőfülével. A kötet képeit is jó barát készítette, egy angol képzőművész, Nessie Ramm
Legkedvesebb idézetem a Találkozás című történetecskéből / meséből:
"Mikor reggel felé elkezdtek ébredezni az udvarhelyiek, és megkezdődött az ablakok mögött a mocorgás, tudták, hogy el kell búcsúzniuk. - Sohasem foglak elfelejteni, Döme - mondta a kislány. - Ezt neked készítettem, emlékbe. - Átnyújtott a macinak egy lapot, amire kökörcsin-, nőszirom- és nárcisz-szirmokból egy képet ragasztott. A képen egy kislány volt, meg egy mackó. - Én is hoztam neked valamit - mondta Döme. - Amikor hiányzom, olvasd el; és nem leszel többé szomorú. A kislány széthajtogatta a papírt, s a hajnali nap fényénél úgy látta, mintha vers-félék lennének ráírva. - Szia - suttogta a mackó; odaérintette a fejét a kislány kezéhez, és elment."
Szeretem a gyerekkkönyveket, igazad van közelebb visznek a gyerekkorhoz. Már várom a posztot a A muránói üvegfúvóról, nagyon megtetszett a cím alapján(leggyakrabban így választok olvasnivalót :)). A muránói üvegből készült ékszerek is nagyon tetszenek, főleg egy medált kívánok rég, csak mindig vmi másra kell a pénz.
VálaszTörlés:) Szerintem a hétvége előtt nem lesz még poszt. De persze, minden megtörténhet :)
VálaszTörlés