Olyan jólesett ez a regény nekem, hogy csak na!
Egy kerek történet. Nem csak a címet adó tulajdonságokról, emberi mivoltunk árulkodóiról, de mindarról, ami romantikus, ami szellemes, ironikus, bájos, ami jelzi, hogy az írója nagyon okos.
Úgy éreztem sokszor, többnyire Lizzy nézőpontjából hangúlyozódnak a történetek, de ez nem rontott számomra az összhatás tekintetében.
A párbeszédek, az adott helyzetek lereagálása pontosan jelzik - szerintem -,hogy kinek milyen a karaktere. Mrs. Bennet kiakasztott, furcsálltam is egy ideig, hogy a manóban nem akad egy ember legalább, aki befogja már a száját. Aztán elraktároztam magamnak a gondolatát annak, hogy minek is? Akkor rontana a stíluson és az egész szépséges nyelvezeten. A Mr. Bennet tömör mondatai mindig éppen a legjobbkor csaptak le. Nagyon érdekes figura, mindenképp élveztem a szerepét.
Mire befejeztem, rendesen irigykedtem Austenen, mert olyan gyönyörűen tudta pólyába tenni az iróniát.
Mert megerősítést adott affelől, hogy a látszat (néha) csal! A viselkedés becsapós dolog. Vigyázni kell a kritikára, az ítélkezésre (mások fölött).
 |
| Mr. Darcy (Colin Firth) és Elizabeth Bennet (Jennifer Ehle) "... roppant okosnak hittem magamat, hogy minden ok nélkül határozott ellenszenvet éreztem iránta. Az ilyen ellenszenv úgy sarkallja az elmésséget, amennyi alkalmat nyújt a szellemeskedésre. Az ember állandóan ócsárolhat valakit, anélkül, hogy egyszer is célba találna; de ha folyton csúfolódunk egy emberen, néha-néha okvetlenül ráhibázunk valami elmésségre." |
Olvastatja magát! Csak még egy kicsit! Pedig szinte az elején sejteni véltem, hogy ez a mese jól végződik. Akkor is vonzott. Csak még egy oldalt! Aztán még egyet... :)
Tetszett nah! És hát Mr. Darcy! Kegyed... eh, jobbat nem is akarhatna az ember lyánya magának :)))!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése