Kossuth Kk., 1983.
Hogy is mondjam? Azt hiszem, hét-nyolcévesen összevissza ugráltam volna, ha meglett volna ez a könyv nekem, ha elmutogathattam volna valakinek, ha lett volna hallgatóságom... Egyik se volt. Most sem sok, de eltelt azóta több, mint húsz év, és ezt most valahogy az istennek se tudtam gyerekszemmel olvasni. Lehet, hogy megártott kicsit a didaktika a fejemnek. És az a bizonyos több mint húsz év...
Vannak nagyon érdekes, hasznos gondolatok a könyvben. Méltányolom is, ahogy csak tőlem telik, de sajnos nem vett le a lábamról.
Bizonyára lenyűgöző lehet egy gyereknek a mirejó-játék, és azt kell mondanom engem is lenyűgöz, így felnőttként, különösen egy - számomra - roppant fontos kérdés(em)re keresve még mindig a választ: legyen szíves valaki, és mondja már meg nekem, mire jó a határozott névelő tulajdonnevek előtti használata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése