Böjte Csaba - Karikó Éva
Helikon Kiadó, Bp., 2011.
"Azt mondják, hogy a fa arra esik majd hulltában, amerre hajolt életében. Amilyen széppé vagy torzzá formáltuk magunkat az életünkben, olyan pályára állunk a halálunk pillanatában."
Nem a vallás, az egyház felőli megközelítés az, ami számomra elsősorban közelebb hozza (hozta) Istent. De a mindenben megnyilvánuló tökéletesség, az örök mozgás / változás (úgy, hogy a harmónia ne roppanjon össze), a minden mindennel összefügg tudatos (vagy kevésbé tudatos) érzékelése -- már nem egyszer belémhasított úgy, hogy kell lennie egy nálam sokkal hatalmasabb erőnek. Jómagam Világügyelőnek nevezem. Ez áll közelebb hozzám.
Csaba testvér csak megsimogat és azt mondja: lásd vagy próbáld meg legalább a szeretet felől nézni a dolgokat, a világot! Ez az, amire épül ez a könyv, egy élet (az övé): a szeretetre. Ő hisz a szeretet végső győzelmében. Én is.
Olyan nagyon jó, amikor őszintén hálát tudok adni valamiért! Olyan nagyon jó, amikor többé-kevésbé sikerül nekem is levetközni az indulatot, lehiggadni és időt szánni arra, hogy megkérdezzem magamtól: nincs más út vajon?
Kevés ember van, akiről elmondhatom, hogy nem akarok (túlságosan) eltávolódni tőle. Mert annyira jó a közelében lenni. Böjte Csaba ilyen.
Köszönet érte @ppeva -nak!
"Kimondhatatlan jól van, ami van. / Minden tetőről látni a napot." (Pilinszky)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése