Karl May
Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1993.
"... az indián olyan, mint a vad, amely megőrizte éles érzékeit." - mondja Winnetou, az apacsok nagyfőnöke. Szimpatikus szereplő, sőt, valószínű, ha kamaszként olvastam volna, szerelmes lettem volna bele. Kedvenc magyar írónőmmel az élen, elképzelhető, hogy ezt a jellemet kerestem volna "minden férfi" személyében. (L. Szabó Magda: Für Elise, 136.)
Kaland kalandot ér ebben a könyvben. Mintha mesét olvastam volna, önkéntelenül párhuzamot vontam a két műfaj között. A jó győzedelmeskedik, a gonosz, a rossz meg elnyeri méltó büntetését. Különféle indiántörzsek táborába kukkanthatunk be, beszédes neveik, kalumetes szertartásaik bizonyára nem hagyják hidegen az ifjú olvasó(ka)t. Szívesen megnéztem volna közelebbről is musztángjaikat, wigwamjaikat :)).
Gördülékeny olvasmány. Kellemes kikapcsolódást ígért, és ezt meg is kaptam.
Idézetek:
1. "Amit eddig tanultál, az semmi. Amit tudsz, még kevesebb."
2. "Nem vagyok oly ostoba, hogy lehetetlen dolgokra fecséreljem az időt."
3. "... azt a nézetet vallottam, annál érettebbé lesz az ember, minél több kötelességet kell teljesítenie."
4. "... az igazi kincs a lélek gazdagsága, a szellem kiteljesítése. Az igazi kincs az, amit szívében halmoz fel az ember."
"indián testvéreim nyomorúságának enyhítésére, bosszú helyett béke." Részlet Winettou végrendeletéből.
VálaszTörlésSzámomra Winettou, "az" indiánregény. :-)
Hihetetlen, hogy valaki ma elolvassa... És ilyen tisztelettel ír ròla.
Köszönöm a "végrendeleti" idézetet, nem ismertem!:)
VálaszTörlés