A vadon szava

Jack London

Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1975.
Fordította: Réz Ádám és Vajda Miklós
Rajzok: Szecskó Péter



"Megverték, tudta: de nem törték meg. (...) Buck nem is hódolt be soha..."

Hogy mi mindenre képes az ember az arany miatt! Egyszerre felejti el, honnan indult és mivé lett (közben). Azt hiszi, olyan, mint ő nincs. Kutyákat hajt, uralkodik felettük... Kivétel - persze- mindig akad. John Thornton az egyetlen ember, akit szeretni lehet, és kell is. Ő tudja, hogy a kutya szemébe kell nézni. Azt is, hogy ki mit ad, azt kap.

Ez a könyv (többek között) - szerintem - a természet, az ösztönök (olykor kegyetlen) válaszreakciói a róla vélt (emberi) tudásra. 

"Van valamiféle önkívület, amely az élet csúcsát jelzi, s amelynél magasabbra nem emelkedhetik az élet. S mivel a létezés paradox dolog, ez az önkívület akkor tör reánk, amikor életünk a leghevesebben lángol, és ugyanakkor tökéletesen elfeledteti velünk, hogy élünk. Ez az önkívület fogja el a művészt, ez feledteti el vele, hogy él, amikor egész lénye belevész egy láng lobogásába; s ezt érezte Buck, amikor az ősi farkasüvöltést hallatva rohant a falka élén az élő táplálék után..."


(Nagyon jó könyv!)