Európa Könyvkiadó, Bp., 2010.
"Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor, sokszor."
Valahányszor igazán jó könyvet olvasok, kinyújtanám az időt, ha lehetne... Hogy ne legyen vége. Igaz, ami igaz, az ilyen könyve(ke)t sokkal hosszabb ideig is olvasom, és még ha elsőre is, a végén már úgy néz ki, mintha legalább háromszor olvastam volna: minduntalan visszalapozok, részeket és helyeket jelölök benne. Mert érdekelnek a részletek. Kőnig tanár úr is azt mondja az Abigélben: "Mindig a részletek a legizgalmasabbak egy nagy irodalmi műben..."
Cili könyve? A Magdolnáé? Jablonczay Lenkéé? Szabó Eleké? Netalán a Textor Ádámé? Kicsit mindenkié, mondom én... Iszonyúan szép! [És addig, amíg egy könyv képes érzelmileg bevonnia engem is - az olvasót -, nem tudom azt mondani, hogy hidegen hagy. Bizonyára most elfogult is vagyok, tudniilik Szabó Magda kedvenc (magyar) nőíróm.]
Hogy miről szól? A szerző születésétől az érettségiig tartó időszakról (1917-1935). Egy lány szabálytalanságáról, "eszméletlenre pallérozott műveltségéről", a felismeréséről, hogy a hazaszeretet nem holmi komponált cserkészhimnusz-éneklésében nyilvánul meg... És ott van a másik lány élete is. A Trianon-i árváé, akit az apa, Szabó Elek hazavisz, és testvére lesz egyetlen lányának. Ő Cili, aki, ha Márquez szavaival élek, a végén "belehal(t) a szerelembe".
Magdolna a borotvaéles ész, indulatai, igazságérzete, jelenetei, kitalált történetei vs. Cili a "vállalhatatlanul szép", a szelíd, a művészlélek, aki a valóságot akarja...
Önéletrajzi regény, de úgy vélem, akár kortörténet is egyben. Egy olyan korszak története, ahol írott vagy íratlan szabályok árnyékában nyilvánvalóvá válik, mit lehet és mit nem (illetve mit szabad, és mit nem). Dolgozatot írni, szabadon választott téma, de mihelyt valaki egyéni meglátását viszi bele, csúnyán megkapja a magáét. Szeretni és szeretve lenni a legtisztább szerelemmel, de soha beteljesülten, mert jegyző előtt aláírt dokumentum a bizonyíték, hogy a kedvesnek csak a szíve szabad, ő maga fogoly...
Szívszorító az egész, úgy, ahogy van, és egy szóval sem álítom, hogy könnyed olvasmány. Figyelni kell, rá kell hangolódni, hogy még véletlenül se mulasszunk el olykor a sorok között is olvasni. Mert néha erre is szükség van / lehet. Azt gondolom, Szabó Magda ajtói ezek mind mind, amiket halála előtt még sikerült(?) feltárnia, és talán nem csak nekünk, akár önmagának is.
Nincs, ez a történet nincs befejezve, de a folytatást immár sose tudjuk meg... [Ha jól meggondolom, ez az értékelés se teljes, nehéz szavakat illesztenem egymás mellé úgy, hogy közben azt és úgy mondják el, amit olvasás közben éreztem...]
"Zeng édesen: remember!
Át téren és időn." (Arany J.)
(Döbbenetes volt felismernem saját magamban is két vonását a szerzőnek, de itt maradjunk most csak egynél: ha valamit nem értek, nem fogadom el. És még valami, ami szintén a könyv kapcsán jutott eszembe: biztos-e, hogy életünknek teljes mértékben mi vagyunk az urai? Hogy csak mi irányítjuk?)
P.S. Szándékosn mellőzöm a tartalmi bemutatást. El kell olvasni :)!
Idézetek (a rengeteg közül néhány):
1. "Nem tudom meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ottfelejtettem a lelkemet."
2. "Olyan szabálytalan voltam, mint maga a szabálytalanság."
3. "Életem minden fontos szereplőjének van a tudatom mélyén valami hívószava, amelynek hallásakor vagy olvasásakor személy áll a fogalom mögé, a férjemet visszahozza minden könyvesbolt, apámat egy mitológiai hős neve, anyámat egy töredék dallam Chopin, Cili hívószava ez: Trianon."
4. "Trianon után, a francia helynév jelszó lett, köznapi beszédünk eleme, s ha a nagyhatalmak, ha bárki, aki illetékes volt az első világháború lezárásában, értelmesen mérlegel, be kell hogy lássa, nincs itt elintézve semmi, elmetszettek egy szálat, ahelyett, hogy elvarrták volna tisztességesen."
5. "... nehezen tudtam felfogni, hogy lehet valami tilos, ha szabadon választható..."
6. "... mi is úgy jövünk a világra, ahogy a kismacskák, úgy is kerülünk anyánk testébe, ahogy az állatvilág jelzi, az odakerülés feltétele a legnagyobb emberi élmények egyike, a szerelem."
7. "... vigyázz, ne mérd tudásszintjével egy férfi tisztességét..."
8. "... Isten nem szereti, ha becsapják"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése