Helikon Kiadó, 2001.
Ez a könyv, a sorban, a harmadik (A négy évszak és a Füveskönyv folytatása). Nem tudom, minek nevezni műfajilag. Számomra elmélkedések, karcolatok, szösszenetek- kategória :)
Nem folytonosan olvasós. Érnie kell a töredékeknek. Hagyni, hogy egyenként utat találjanak a belső felé, aztán hagyni, hogy egy-egy ilyen rész szétáradjon, és amikor már feszít, várni, helyet hagyni egy másiknak. Mindaddig, míg minden kicsi szöveg megkapja a maga kényelmes helyét odabenn, várni, hogy összeolvadjanak, vagy csak egymásba kapaszkodjanak, hogy egy egészet formálva lebegjenek az idegpályákon.
Mennyire kicsik vagyunk! És mennyire nagyok!
Hát erről szól az egész...
És hát akkor (szinte-szinte) vallom (vagy nem is szinte?), mit ő (ironikusan? - sose voltam szelíd...):
Már csak azokat tisztelem, akik mernek fölöslegesen érezni. Akik elég bátrak fölöslegesen gondolkozni. Mindenki olyan célszerű már... Mindenki olyan tauglich.* Azokat tisztelem, akik mernek ilyen szavakat gondolni: "én." Vagy: "Szeretlek, szép, hideg unalom." Senkit sem tisztelek többé, akiről elhiszem, hogy napközben ilyen kezdettel is eszébe juthat valami: "Különös tekintettel a fennálló lehetőségekre." (A bátrak)
(*tauglich: alkalmas, használható)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése