Az első hó

Fodor Sándor

Kriterion Kk., Bukarest, 1991.




Nem is tudom, no. Immár a negyedik Sanyi bácsi után kezdem megkérdőjelezni, írt-e olyat, amire nem öt csillagot adnék? Írt-e olyat, ami ne lenne kicsit hasonlatos a mesékhez, ti. a végén (de csak a legvégén), amikor mellbevág és akarva akaratlan azon kapom magam, hogy le kell vonnom valamiféle tanulságot...
Bizonyára nagy humorérzékkel megáldott, de valahogy nem mindennapi ez a humor... (Azt kell mondanom) hasonlatos az enyémhez: fanyar, ironikus... Nem tudom miért, de nem igazán ér a nevetés olvasása közben. Nem igazán tudom, milyen irányba fordul egy-egy karcolata, novellája. Megdöbbentően jól ír (szerintem). Hihető történeteket kínál hihető környezetekben hihető karakterekkel. Annyira emberi nyelven szól, és olyan egyszerűséggel, hogy önkéntelenül kapcsolatak (ismert, hallott, való/vélt) tömkelege (és kitudja még mi minden) jelenik meg előttem: az esendőség, a kudarc, a kommunikáció hiánya, a...  Törékenyek vagyunk, no...

És ha már pontponttal hagytam az utolsó gondolatom, jöjjön egyik kedvencem tőle (mer' szerintem pontosan idekívánkozik):
"De szépen is mondja Hemingway - idézik is sűrűn -: az embert meg lehet ölni, de legyőzni, nem. Persze ezt sem szabad mereven értelmezni. Jómagam például számos felebarátomat rajtakaptam, amint éppen hagyta, inkább győzzék le, de Hemingway bizonyára nem kíváncsiskodott annyit, mint én, de különben is, ő általában beszél az Emberről, nagy E-vel, nem holmi kicsi e-vel embernek titulált X-ekről vagy Y-okról, akikhez volt szerencsém az évek során, arról nem is beszélve, hogy Ő a Karib-tengeren dokumentálódott, az ottani halászok pedig... más, na. (...)
  Megnyugodtam, bár a párnámon mintha kísértene a mezei poloska távoli, enyhe bűze. Ne finnyáskodjunk. Eloltom az olvasólámpát.
   Elégedett vagyok. Jó mulatság nem volt ugyan, akkor se, ha mulatságon egyszerű időtöltést értek - de mindenképpen férfimunka. Aludjunk.
   És alszunk. Csak én.
   A mezei poloska - nem.
   Az arcomon mászik. Dögölj meg! Odacsapok.
   Pokolbéli bűz.
   Vesztettem.
   Az Embert... (úgy általában, nagy E-vel) - nem tudom. Ez a Hemingway reszortja. De engem le lehet győzni."