A muránói üvegfúvó

Marina Fiorato

IPC Mirror Könyvek, Bp., 2010.
Fordította: Fazekas Eszter



   Beutaztam Velencét. A tizenhetedik századbelit és azt, ami napjainkban is képes magával ragadni. Ez a könyv utazásra hívott. A gondolák, paloták világába. A szerelem városába. A fornacekba (üvegolvasztásra alkalmas kemence, helyiség)... Könnyed olvasmány. Szinte falni lehet a sorokat, gondolatokat. Hamar a végére lehet jutni.

Kis fejezetekkel olvadnak össze, illetve választhatók külön a XVII. századbeli- , valamint a XXI. századi élet szálai. Nem lehet értetlenkedni. Roppantul eszesen van kitalálva az egész. A régmúlt idő Velencéjében szinte látjuk, ahogy az olvasztott masszából pompás tükrök, üvegfelütetek kerülnek ki a maestrok kezéből. Szinte érzékelhető a Tízek Tanácsának mindent nyomon követő "szeme", hiszen ezek a mesterek kizárólag Muránón élhettek, és ha csak egy is elhagyta ezt a "börtönt", vagy gyanúsan viselkedett, számolhatott azzal, hogy akár üvegtőrrel a hátában végezheti. Ebben az időben, az üvegnek talán nagyobb értéke van, mint az aranynak. Corradino Manin, korának talán leghíresebb üvegfúvója, egy ideig sikerül kicseleznie a Tízek Tanácsát, Franciaországba szökik XIV. Lajos pártfogása alatt. A király grandiózus tervéhez egy zseniális alkotó kellett. Az akkor épülő versailles-i palotába "huszonegy hatalmas tükröt kellene készíteni", hogy aztán a végén a "világ legfényesebb termét eredményezze". A velencei követ azonban leleplezi, így, amennyiben Corradino azt szeretné, hogy a Piéta-ban (árvaház) nevelkedő kislányát bántódás ne érje, vissza kell térnie szülőföldjére. Még sikerül eljuttatni a jegyzetfüzetét az árvaházba, de nem sokkal ezután üvegtőrt döfnek a hátába...

Nora Manin, Corradino leszármazottja, úgy dönt, elmegy Velencébe, megtudni ki is volt valójában Corradino, és remélve, hogy itt talán megtalálja igazi szerelmét. A huszanegyedik század nője már ő. Londonban művésszé válik, de férje nem érti ezt a világot. Elhagyja őt. Ekkor indul útnak a lány. Nyakában az üvegszívvel, amit édesanyjától kapott, aki meg lányának apjától... [Ez az az üvegszív, amit négy évszázaddal korábban Corradino adott lányának, amikor utoljára látta őt. Napjaink Nora-ja ugyanazt a nevet viseli, mint a mester lánya korábban: Leonora.] Nora állást kap mint üvegfúvó, és rövid időn belül Muránó első női maestro-jává léptetik elő. Intrikák, cselszövések hálójába keveredik. Neve veszélybe sodorta... Állás nélkül marad, de szerelemmel az életében... És egyre több információval őséről... Nyolc hónapos várandósan minden kiderül: Corradino jegyzetfüzete a kezébe kerül a kórházi ágyon...

Szép könyv! Kellemes olvasmány.

Néhány idézet a könyvből: 
1. "Létezik olyan szépség ezen a földön, amelyet nem tudok üvegből újjáteremteni."

2. "... annyi gyönyörűséget látott maga körül, hogy lassan hinni kezdett Isten létezésében..."

3. "A mozaikok allegorikusak - saját életemet látom bennük. Ezernyi kis üvegdarabból vannak kirakva, akárcsak az életem, és valóságosan ábrázolják a természetet, ugyanakkor a visszájára fordítva is. Vannak napok az életemben, amikor mindig ugyanaz történik, és vannak, amikor a leghihetetlenebb dolgokkal kerülök szembe, amelyekről addig el sem tudtam képzelni, hogy megtörténhetnek."

4. "Annyira vágysz valamire, olyan sokáig reménykedsz, míg már elfogy a remény, és a beletörődés lép a helyébe. Lassan el is felejted, mire vágytál. És akkor, mikor mégis megkapod, amiről már lemondtál, egyszerre érzel határtalan boldogságot és kínzó félelmet."

5. "Én téged szeretlek, de csak akkor kerülhetek közel hozzád, ha már tisztáztad magadban, ki vagy."

6. "Velence egy prizma. A fény fehéren hatol belé, majd a szivárvány összes színeiben pompázva hagyja el."

7. "Néha, signor Manin, már azzal elpusztítunk valami szépet, ha csak hozzárérünk."