Előretolt Helyőrség Könyvek
Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2008.
Tetszett? Igen.
Szinte egy lélegzetvétellel el lehet(ne) olvasni. És mégse. Ami engem megfogott, a választékosság, néhol meg a visszafogottság... A virtualitás bűvkörében emberivé, szinte meleggé képes tenni Ludensi életét, de ugyanakkor (tőlem) elvonttá is. Az emotikonok, mintha az indulatok kordába tartására lennének felhatalmazva. Messenger ablakok, márványszív izmos kezében és egyetlen fényforrás a szobában: a számítógépé.
A nagyon is emberi lét(ünk)-ről ír: emlékek néma feltörése egy-egy naplótöredékben; a magány, ami bezsalúzza egy idő után az ablakainkat, és már nem tudjuk követni a természet ciklikusságát; sóvárgás, nem csak távoli tájak felé (ahogy Hervay mondaná), de a szerelemre, a szeretve / megérintve lenni - érzésre...
A halál, elmúlás jelenléte sem hiányzik. Valóban, ez is hozzánk tartozik, ha akarjuk, ha nem, viszont engem megzavart, hogy ebben a "nagyon is emberi" könyvben nem akart előjönni sehonnan egy kis bizakodásszerűség, valamiféle derű... (ha akad is elvétve, nagyon résen kell lenni).
Nem vagyok benne biztos, hogy elég egy olvasat (egyszeri olvasása) ennek a könyvnek. Minden kis történet / vers - gondolom én - egy második olvasásra (mondjuk) egy másik értelme(zés)t kap. Mert lehetséges, és ez tetszik benne a leginkább.
"Te ott maradtál mosolyogva,
És hitted: a felhők fölött
Van egy másik csigalépcső,..."
Kata, szertném ajánlani neked egyik gasztroblogger társam könyves blogját, nézz be hozzá, ha gondolod. http://konyvesfotel.blogspot.com/
VálaszTörlésMeg fogom nézni! Köszönöm szépen az ajánlást! (Minden meglátásnak örülök!)
VálaszTörlésKöszi Kati az ajánlást! :)
VálaszTörlésNagyon remélem, hogy ki tudom venni ezt a könyvet a könyvtárból, nagyon megtetszett az alapján, amit írtál róla!
Szervusz, kedves Titi! Nem tudom, hogy ebből a könyvből mennyi fogyott el, én kölcsönkaptam. Bízom benne, ha nagyon szeretnéd elolvasni, meg fogod kapni.
VálaszTörlés