Saxum Könyv KFT
Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az utószót írta Steinert Ágota (W. S. örököse, 1999.)
"Megyünk, ahová visz a lábunk,
megyünk, ahová visz a kerekünk,
futunk, ahová ragad a sorsunk,
hátrálva, ahová visz a végzetünk.
Igaz-e, hogy a bokrokon a pára
s dér ír szonetteket? " (kiemelés tőlem)
Óhatatlanul újra a kezembe kellett vennem ezt a könyvet. Nem, mert benne lenne a vers, mit valamikor '46-ban Alaine-nek írt, de mert Polcz Alaine szemével látni Weörest más (volt), mint tanítottak róla. Úgy gondolom, kevesen voltak / vannak, akik ennyire értettek volna / értenének a játékhoz. A szavak játékához. Az idézett (kiemelt) két sort minden ősszel mondogatom. Olyan ez, mint Polcz viszonya az őszi kikericsekkel… Mindig előjön, akarva akaratlan. A csodálat. Weöres költészete iránt? Igen. Vagy a természet pompája, a szavak hihetetlen egymásrautaltsága lenne? Igen. Ez is. Mind benne(m) van. Nem tudok elmenni egyik mellett sem úgy, hogy utána már nincs közöm hozzájuk.
(Azt hiszem így kezd élni egy könyv, vers. Hogy képes megérinteni, megszólítani.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése