Tóték

Örkény István

" - Ha nincs kifogásuk ellene, dobozolhatnánk egy kicsit..."

Hát akkor dobozoljunk, "édes, jó Lajosom"!
Kacagnék, mert komikusan abszurd az egész, úgy, ahogy van, de csak ritkán esik jól ez a kacagás. Úgy értem igazán jól. Inkább szánom az egész Tót pereputtyot; a postást, lehet, hogy makacsul megfüröszteném a hordó vizében - amibe a ki nem adott leveleket dobigálja -, az őrnagyot meg feltenném pontosan egy bombára, és egyenesen a fenyőillatú tájakra repíteném.

Komolyan. Hőbörögtem-háborogtam, míg olvastam. Groteszk. A javából. És abszurd. Mocsokul idegesített néha. Máskor meg muszáj volt felcsattantsak egy kiadós kacagást. Persze, Örkény nagyon tudja (tudta) a dolgát. 

Felemás érzésekkel maradtam, az az igazság. Kétségtelenül nagyon jó kisregény [DE nem übereli (nálam) az Egyperceseket (egyelőre). Ez van.] 
"Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik" - olvasható valamelyik oldalon. No, hát tőlem most ennyi tellett. :))

Kriterion Kk., Bukarest, 1982.

[<-- Ebből a kötetből olvastam]