Életművésznők

Ljudmila Ulickaja

Magvető, Bp., 2011.
Fordította: Goretity József



Nagyon szeretem az orosz irodalmat, mégis mint egy jól bejáratott Moszkvics, Dosztojevszkij után sokáig nem mertem olvasni belőle. A Karamazov testvérek az adu. Sőt, egyik legeslegkedvencebb könyvem ezidáig :)). Pedig orosz irodalmi olvasmányélményeim alapján tudhattam volna, hogy ezt az élményt ha nem is übereli más, de biztosan nem ábrándít ki. Mert van valami sajátos, ami csak rájuk jellemző. Az orosz nevektől elkezdve a finom, szomorkás irónián át a nagyfokú életismeretig...

Ulickaja neve 2009-ig nekem az égvilágon semmit nem mondott. Ebben az évben aztán egy volt kedves kollegám kezembe nyomta A Népszabadság Könyvszemle mellékletének különkiadását, aminek címlapján az írónő. A 2009-es Bp-i Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt. Hol vagyok én Bp.-től?! A prospektust eltettem. A múlt hétig. A kívánságlistámon szereplő Életművésznők elért hozzám, és mondanom sem kell, másfél nap alatt kiolvastam. Nem csalódtam. Sőt!








Történetek és találkozások. Vagy fordítva. Ahogy tetszik.
Zsenya, életének különböző szakaszaiban / stádiumaiban különféle (társadalmi rétegekhez tartozó) nőkkel találkozik. És mindenik elmond egy-egy történetet.
Hat fejezete a könyvnek hat történetet mond el. Mindenik megkapó. Zsenya hallgatja ezeket a meséket, mert kiderül, ezek csak mesék. A történetmondók vágyálmai, ábrándjai. A valóság elferdítései.
Mindannyiszor megrendül a hallgatójuk, de ezeknek a történeteknek a meghallgatása szükségesnek bizonyul, mert némiképp segítséget nyújtanak saját életének rendezésében.
Mindenikben, magáról a főszereplőről is megtudunk kisebb-nagyobb élettöredékeket. Elvált, újra férjhez ment, újra elvált, újra... Aztán az utolsó fejezetben, ami az ő története, kisimulnak a gyűrödések. Zsenya az életet választja. Az újrakezdést. Az életművészetet, ha úgy tetszik.

Nagyon tetszett, és több, mint biztos, hogy Ulickajatól nem csak ez az egy könyv fog árválkodni a polcomon.

Gondolatok:

1. "Te még nem ismersz engem: ha nekem kell valami, én azt a föld alól is előkerítem."

2. "... hangja nem mindennapi volt - elég egyszer meghallani, hogy az ember sohase felejtse el"

3. "... minden őrültségnek akad racionális magyarázata is."

4. "Olyan okos vagy, a legegyszerűbb dolgokat mégse érted."

5. "Minél több választ kapsz, annál több kérdésed is támad."

6. "... mindenféle emberi érintkezésben jelen van az is, hogy el kell viselnünk az ostobaságot és a megbízhatatlanságot... Meg a szinte minden ember mélyén ott rejlő, jól-rosszul titkolt őrültséget..."

7. " - Kedves Zsenya! Hogyan hasonlíthatod a férfit egy vasalóhoz? A vasaló akkor simogat, amikor neked van rá szükséged, a férfi pedig akkor, amikor neki!"