Képeslapok az Óperencián innen és túlról

Úti jegyzetek


Fodor Sándor

Dacia Kk., Kolozsvár-Napoca, 1982.



Mit is kerestem a világban,
ha nem azt, hogy ki s mi vagyok,
s megtaláltam a Szajna partján
azt, aki holtig maradok,
a gyermeket, az égre-vízre
bámuló régi kisfiút,
aki nem unta a világot,
s ha unta - szépen elaludt. (Erdélyi József)

"Igaz vers ez, most már tudom. (...) Ha igaz, hogy az idegen nyelvek, mennél több nyelv megtanulása egyben anyanyelvünk ismeretét is gazdagítja, hisz minden nyelv tanulásában akarva-akartalan abból indulunk ki, ha igaz, hogy idegen országok megismerése, idegen népek életének, szokásainak a tanulmányozása valójában saját hazánk, saját népünk jobb, mélyebb megismerését szolgálja - hiszen mindent ezekhez, a magunkéhoz hasonlítunk -, úgy az is igaz, hogy minden újabb élmény, megismerés végső soron önismeretünket mélyíti. Mennél többet tudunk meg a világról, az emberekről, annál közelebb kerülünk ahhoz a "régi kisfiú"-hoz, akihez, mihelyt felismertük, hűségesek szeretnénk maradni egész hátralevő életünkben. Mert ez a hűség - emberségünk próbaköve marad." 

Fantasztikus! Olyan jó volt ezeket a képeslapokat olvasni! Látni, amit Sanyi bácsi látott. Történeteket, meséket, verseket hozzáolvasni, hogy cseppet se unatkozzam. Amúgy se lehetett volna. Olyan helyekről kaptam ezeket a lapokat, ahova (eljutni) én álmodni sem merek...
Ízelítőt ad a '60 - '70-es évek gyermekirodalmi helyzetéről úgy romániai, mint külföldi viszonylatban / vonatkozásban. Betekintést világvárosok múzeumaiba, szinfonikus előadás(ai)ra, a BBC-stúdiójába... Csemegézhetünk irodalmi vonalon is. Néhány aprócska - szinte spontánnak ható - kulisszatitok becsületesen fűszerezi ezt az amúgy is színes képeslap-sokaságot.
Egy helyen azt mondja: nem jó előítélettel indulni sehova... Én azt mondom: nem jó előítélettel könyvhöz / olvasáshoz állni... Nem. Nem éreztem, hogy száraz lett volna. Annyi embertisztelet van Sanyi bácsiban, annyi humor, derű..., hogy csak úgy süt a sorokból. Szinte láthatóvá tesz adott helyzeteket...
És még valami: kimondhatatlanul szeret itthon lenni! Erdélyben!
Felüdülés volt olvasni!

"Hiszek abban, magam is vallom, hogy bármemmyit lát, tapasztal, tanul az ember élete során - csak annyival gazdagodik valójában, amennyi addig is benne volt, amennyit az új benyomások, az újonnan tanultak felszínre hoznak a meglévőből."

Készítettem ám csemegéznivalót is:
Művészet kapcsán: itt, meg  itt, meg itt, meg itt és végül itt
Irodalom és hírünk a nagyvilágban jeligére pedig: itt meg itt
[Nyugalom, a sok itt mást-mást jelent :))]

PS.: Ha vki egyszer gyümölcsöt akar vinni Sanyi bácsinak, legyen az banán vagy "üdvözült sündisznó" -- DE letagadom, hogy tőlem van az infó! :))