Európa Könyvkiadó, Bp., 1993.
(Fordította: Görög Lívia, 1984.)
" Ez a nagy vigasság év kezdetén boldog esztendőt ígér, ámbár az effajta jóslat ritkán válik be, s fájdalom, igen rosszul illett az 1567-es évre, amelyben ekkor léptünk, s amelynek lejárta előtt kiújult a gyilkos testvérháború, hugenották és pápisták ismét egymásnak estek boldogtalan honunkban." (295.)
"Az apákat a pápista hagyományhoz kötötte félelem s régi megszokás, a fiaik ellenben, kiket lenyűgözött a reformáció merészsége, úgy vélték, jobban illik az a művészetek és tudományok csodás megújulásához, mely századunk műve." (161.)
Jóllehet regénybeli szövődmények előzmény-, illetve következményeire utalnak a kiemelt idézetek, azonban valós háttérrel bírnak. Mint tudjuk, a késő reneszánsz (manierizmus) korszaka ez, no meg a vallásháborúké. Az első idézet alapján, ha kicsit utánajárunk a történelemnek, bizony kiderül, hogy az 1567-es esztendőben a hugenották (protestánsok) mintha felülkerekednének a pápistáknak, összeesküvést szőnek királyuk (IX. Károly) és az anyakirálynő (Medici Katalin) elfogására. Tanúi vagyunk a Szent Mihály-napi mészárlásoknak a püspökség udvarán. A regényfolyamnak ebben a részében nem kerül sor az öt évvel későbbi események kibontására, ahol épp az ellenkező dolog történik: a pápisták erőszakhulláma következtében, hugenották ezrei pusztultak el.
Nem tudom, hogyan kerülhette el mindez ideig Merle a figyelmemet. Lenyűgöző regény! (Azaz egy hatkötetes regényfolyam egyike ez.)
Pierre de Siorac és öccse, Samson (hugenották) Montpellier-be mennek medicinát, illetve gyógyszerészetet tanulni. A történetet Pierre meséli, első szám egyes személyben, ami szerintem valamiféle módon "hitelesebbé" képes tenni az elbeszélteket. Kiszólásai is vannak. Időnként megszólítja olvasóit, így kreálva magának egy ólvasóréteget. Forróvérű fiú, rengeteg kalandba belekerül, ám nemesi származása sokszor válik hasznára. Így ússza meg például a pert egy éjszakai kihantolás miatt (amit két medikus barátjával követett el, hogy gyakorolják a boncolást, jobban megismerjék az emberi test "geográfiáját").
Sámson öccse úgy van leírva, mint a férfiúi szépség megtestesítője, mégsem sikerült elnyernie tetszésemet. Sőt! Az élc kedvéért, olyannak láttam, mint akinek a málé is kiesik a szájából néha.
A leginkább Fogacer tetszett nekem (kiről aztán kiderül, hogy ámbár pápistának "álcázza" magát, nem hisz Istenben, ráadásul nem a nőket kedveli). Talpraesett karakter, Pierre állandó támogatója, segítője (ahogy Miroul, a fiúk szolgája is).
Pazar olvasmány. Kihagyhatatlan!
[És így dől(t) el, hogy ki kell olvasnom a regényfolyam többi részét is. Muszáj megtudnom, hogyan alakul a fiúk sorsa a továbbiakban :).]
Néhány idézet:
1. " Bátyám, Francois, mélyen megvetett 'cselédszerelmeimért', én azonban másként vélekedtem. Mi engem illet, azt mondom: Éljen Franchou, ha Franchou tiszta vízben mosdik, és szégyen arra a vérbeli hercegnőre (a nevét nem írom ki), ki nem átallt azzal dicsekedni a királyi udvarban, hogy egy álló hete nem mosott kezet! És még ha csak kézről lett volna szó! No de a többit képzeletükre bízom."
2. "A hálátlanság valóban furcsa vétek, s ámbár igen elterjedt, az nem teszi kevésbé ocsmánnyá, ellenkezőleg: úgy elcsúfítja a lelket, mint a pestises fekély akár a legszebb testet is."
3. "Ha világunkat csakugyan Isten teremtette s jónak teremtette, szeretném tudni, ki packázta azóta ennyire el!"
4. "Ám, hogy mi jogon ítéli el Isten nevében egyik ember a másikat, azt, az ördögben is, meg nem foghatom!"
5. "A városban komótosan sétál az ember, nézgelődik, gyönyörködik az utca látványában, és semmit el nem szalaszt, hanem jól szemügyre vesz mindent, boltot, hintót, járőkelőt. Hát nem mulattató látvány ez a sok különböző korú s állapotú ember, amint jön-megy, és se lát, se hall, csak a maga dolgain töpreng. Hej, be szép és sokféle is e földön az ember, s nekünk, kik emberek vagyunk, mi nagyon kellene felebarátainkat szeretnünk s mi szorgalmasan tanulmányoznunk, veszendő testünkön kezdve a sort, mert az maga egész világ, melyet éppen csak most kezdtünk felkutatni. Pedig nem ezzel kellene-e kezdenünk...?"
6. "... nagyon igaz, hogy az Úr az ő magasztos s mély bölcsességében odahelyeztette a baj mellé annak ellenszerét is."
7. "Mert én mondom, vajmi különös az a hit, mely csak azért hiszi, amit hisz, mert nincs bátorsága nem hinni."
8. "Olykor nem könnyű bizony tisztába jönnünk vele: mit is érzünk, s még kevésbé, hogy mit is kívánunk."
9. "Pierre, olyan a nő, akár a szél s a vihar; hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése