Virágzabálók

Darvasi László

Magvető Kiadó, Bp., 2010.




Bizonyára nem véletlenül Rotary-díjas.

    Nem egy megszokott regényformá(zás)ról van szó. Végig az volt az érzésem, hogy olyan, mintha nem is kéne külön forgatókönyvet írni róla / belőle. Mintha már kész is lenne a filmes adaptáció.A főbb szereplők perspekíváiból is kapunk egy-egy külön történetet egy-egy helyzetre, eseményre. Megtudjuk mi volt/van, aztán (később) azt is, hogyan történt mindez (a különböző nézőpontokból). Az idősíkok váltják egymást. (Résen kell lenni!) Engem elbűvölt!
    Pelsőczy Klára [kinek tenyerén "folt piroslik, angyal lábnyoma lehet"] egyik főszereplője a regénynek. Három férfi lengi körül, hol lágyan, simogatón, hol meg ostrombán hódítva. Szép Imre, Klára férje, Péter, az öccse, illetve Ádám (aki tkp. a fiúk féltestvére). Mindhárom különös teremtés valamilyen szempontból: Imre a virágok megszállotja (tudósként emlegetik), Péter nagyra nőtt gyerek, erős, kívülről egy magabiztos férfinak látszik, ám saját magáról is egy idő után úgy vall, mint "bukott ember"-ről. Ádám. Ő egy árnylélek. Senki nem veszi észre, de mindenütt ott van szinte.
Aztán, nekem a kedvenc figurám a regényből, az öreg Shütz bácsi, a "német doktor". Akiket közel enged(ett) magához, így vagy úgy, de mindig védelmezi, kisegíti. Soha nem derül fény, miféle kapcsolathálók révén éri el, hogy Imrét ne végezzék ki, Ádám felépüljön...
Élők és holtak világa keveredik a regényben. Koszta Néró, a fűmuzsikus, és díszes kompániája, Mama Gyökér, Féreg és Levél úr ködszerű lények.
   A 19. századi Szeged ez. Egymás szomszédságában élnek magyarok, szerbek, cigányok, zsidók, németek. Ide is elér a negyvennyolcas szabadságharc láza, egymásra támad szerb a magyarral, aztán elbukik a forradalom, és a csend veszi át a helyet. Vagy a Tisza zenéje. Tanúi vagyunk tűzvész(ek)nek, harcoknak, de szerelemnek, érzelmeknek is.
    Izgalmas olvasmány!

Néhány idézet: 

1. "… ha úgy döntesz, repülni akarsz, repülj velem (…) Bírd ki, hogy így szeretlek."

2. "Ne feledd, meg lehet tanulni a várakozásban a jót, mondta. Amire vársz, leginkább az a tiéd. Azért vársz rá, mert nincs hozzá közöd. Akkor lesz jó várni, ha meg tudod köszönni neki, egy ígért alkalomnak, egy hiányzó másik embernek, hogy várhatsz rá. Akkor megérted, hogy ő is a tiéd. S ha megkapod, szomorú leszel, hogy nem várhatsz rá többé."

3. "Butaság az, ha olyat kérek, ami már van nekem. Butaság az, ha azt adok a másiknak, ami már van neki. Butaság az, ha azt veszem el, ami nem kell neki. Butaság az, ha nem engedem gondolkodni a másikat."

4. "Azzal is hazudunk, amikor nem mondunk el mindent. Azzal is hazudunk, amikor megfelezzük az igazságot."

5. "Semmi nem úgy a miénk, ahogyan hisszük."

6. "Igaz, hogy a fájdalom elfáraszt, de míg gyötörni tud, ébren tart. S ha te meghalnál, mint egy virág, csak ő, a fájdalom alszik el benned, míg te tovább virrasztasz mindenki másban, aki valaha is szeretett téged."

7. "Jársz majd szerte a világban, ha szerencséd lesz. S emlékszel városokra, emberekre és otthonokra, hol meleg ételt, jó szót kaptál. De az emlékeidet nem te hívod, jönnek kéretlenül, rád törnek, segítenek, szorongásodat kérik, és nem érted, miért ez vagy az a kép akar tőled valamit. Nem lesz hatalmad fölöttük, ha folyvást beszélsz róluk, akkor sem."

8. "Vajon milyen lehet a németek istene?! Azt dünnyögi az ember, hogy sájsze, vagy azt kiáltja, hogy donnervetter, és a világ forog tovább, mint egy rossz labda?! Biztosan cilindere van. Szép zenéket hallgat, és ül a hivatalban, ahonnan a világot irányítja. Délután meg, amikor vége a munkaidőnek, üldögél a terített, boroskancsókkal teli asztalnál a magyarok meg a zsidók istenével, és éjszakáig azon vitatkoznak, melyiküket szolgálja a cigányok istene!"

9. "Kedvesem, nem csak azt kell látni, amit meg akarunk látni."

10. "Tudja meg Péter, ha az Isten és az ember nem tükröződnének egymásban, nem lenne értelme az életnek! Akár helytelent, akár jót cselekszünk, az látszik Istenben. Az ember is tüköződik a teremtésben, az ember tükröződik az emberben is, vagyis mindabban, amit teremt, a fiú tükröződik az apában, a lány azanyában, a nő a férfiben, férfi a nőben. A jó tükröződik a rosszban, a rossz a jóban, semmi sem állhat meg a tükörképe nélkül."

11. "Az egész világ javult meg különösebb feltétel, akarás vayg vágyakozás nélkül. Sokszor érzünk így, ha egy lényeges kérdés helyett valami lényegtelen válaszra lelünk."

12. "Nem tudom, mondta Klára, még nem tudom, mit szabad látnom, és mit nem. De amit nem láthatok, arra kíváncsi leszek!"

 13. "Elmenni valahová mindig könnyebb, mint visszatérni (…)"