Küküllő kalendárium

Kányádi Sándor

Pallas-Akadémia Kk., Csíkszereda, 2001.
Illusztráció(k): Csillag István
Róvásírás: Pál Balázs



Hát ez ennyi. Egy szusszra végigovastam (megint) Gyerekként ezeken a verseken ültem szinte minden nap. A Madármarasztaló-ban mind benne vannak, igazából ez a része a könyvnek új, különálló kiadásban. Minden vers illusztrálva, és róvásírással is közölve. Fantasztikus kicsi könyvecske!
Nos, a  róvásírással vmikor tizenévesként próbálkoztam, de be kellett látnom, nem az én világom. Azaz lehet, csak éppen túl bonyolultnak tűnt akkor, és nem tudtam rávenni magam, hogy gyakoroljam is ezt a kacifántos írásmódot… (Az orosz nyelvvel ellentétben, csak éppen ez utóbbit aztán nem oktatták többet, így elmaradt – most már csak szavakra emlékszem, olvasni, írni még talán tudnék).
Szóval Kányádi. Ez a könyv azért is kedves nekem, mert dedikálva van. A 75 éves Sanyi bácsi születésnapi rendezvényén ott voltam Kolozsváron.
 

Jó volt nosztalgiázni letűnt gyermekkoromon :) (és egyáltalán).

Amiben tehát (ha nem tévedek) először jelentek meg ezek a versek, és amit rongyosra olvastam anno... (azóta még lett egy példány belőle :D):

            

(Kriterion Kk., Bukarest, 1986.)

Becses óra :)

Holnap elkezdem. Holnap. 
Már régóta érlelődik ez a fránya holnap. Mert mindig akad(t) egy kifogás, egy ürügy a mára, míg.... Míg jól fel nem háborodtam (magamra), és összevissza nem szidtam magam a kifogásaimért, hiszen ezeket is én agyaltam ki, mert kiskapu(k)...

Pontosan két hete (vagy már három is van?), hogy eldöntöttem, változtatok a dolgokon. Úgy kívül, mint belül. Első, ami könnyebbnek bizonyult a külsőm (netán az egészségem). Emlékeztettem magam arra az időre, amikor nem hiányzott a cigaretta, amikor érdekelt, amit csinálok. Lassan, de biztosan. A zöld szín - azt hiszem - már egy éve a trendi nálam (az örökös meggy mellett, mert attól nem válok meg :D), így hát zöld boríték "Köszönöm, nem dohányzom" felírattal. (Ebbe kerül a cigi ára) :) A külsőm? Hát egész rövid frizura :)

Második lépés, de az is lehet, hogy még mindig az elsőnek része, a becses óra beiktatása a napi rendbe. Az ötlet és kifejezés Brian Tracytől származik. Mindennap egy órával vagy félórával korábban kelek, és míg készülni kéne, olvasok. Ettől becses. Mostmár kezd szokássá alakulni. Nem hiányozhat. Iszonyú jó így kezdeni a napot. Van, hogy egy megkezdett könyvet olvasok, de van, hogy valami olyan kis szöveget, szövegeket, amik feltöltenek egész napra. Persze, napközben is, ha van idő, egy félórát, órát olvasok, viszont este ugyanaz a mese, mint reggel. Nincs lefekvés olvasás nélkül.
Én így csinálom :).

[Az első lépést megtettem már, és azt hiszem ez roppant fontos! Hogy mit találok még ki? Majd kiderül :) ]

Sörény és koponya

Kányádi Sándor

Csokonai Kiadó Vállalat, Debrecen, 1989.




"... ünnep előtt
ünnep után
addig vagyunk-leszünk
amíg a lépcsők bennünk is
vásnak-vénülnek
s újulnak a falak..."

Nem tudok nem elfogult lenni, ha szóba kerül neve. És nem hiszem, hogy bárkinek is külön be kéne mutatnom. Földim. Erdélyi. Kányádi Sándor (bácsi, ahogy dedikálja).
Haját már elég régen belepte a dér, de arcvonásaiban valami eszméletlen értelem vésődött. Talán ezt őrzik szemei is. Nem tudom. Amit tudok, hogy ő a Székelyföld szülötte. Hogy verset faragott elpusztult lováról, hogy mindennapi szavainkat rímmé kovácsolta, hogy...

Már nem tudom, hányadszorra olvastam ezeket a verseket újra. Mindmai napig a legkedvesebbek (e kötetből) a Vannak vidékek versciklus. Semmiféle központozás, nagy kezdőbetű sincs ezekben a versekben, de eljuttatnak a vidékekre, amik történelemről beszélnek, nép(ek)ről és arról, mi legbelül van...
"(...) vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk, ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad."

És itt vannak a Körömversek, amik most valahogy új értelmet kaptak, és a dobogón is helyük lett. Rövid, tömör - velőig ható szavak egymásba karolása.
"Szél veri a fát.
- Fuss az erdőbe, bolond!
- Fészek van rajtam."

"Lesz-e majd torok
elüvölteni, amit
most elhallgatunk?!"

Tudni kell Kányádiról! A magam részéről, megemelem kalapomat előtte és ha lehetőség adódna (újra), talán mélyen meg is hajolnék. Az értelme és mindaz előtt, amit adott...

Ennyi az egész
"pedig volna még

volna még valami
mondanivalóm..."  

Amiket most, azonnal akarok :)

... avagy kívánságlistám (egy része :D)