Megőrizlek

Fodor Sándor

Kriterion Kk., Bukarest, 1973.




"Miért ilyenek az emberek?" (!)
Mocsokul megérintett ez a könyv most.
Lázadtam, tiltakoztam és örültem is néha. Örültem, míg Eszti okosabbnak bizonyult minden tanult felnőttel szemben. Tiltakoztam, mert ezek a művelt felnőtt-emberek(?) aljasul védték(?) ki azt, amit valójában vállalniuk kellett volna: tetteik, szavaik következményeit. Hát nem, kérem, én is csak azt tudom mondani, van, amivel nem szabad játszani....
Azt hiszem Fricinél történt még ilyen velem, hogy a végén ennyire megüssön egy könyv. Pedig szinte sejteni lehetett, de mégis... Mégis annyira drukkoltam... Hogy szüksége legyen valakinek Esztire.
Beleborzongtam ebbe a történetbe. Rövid, tömör és egyenesen szembevág, mint hóvihar, mikor kilépsz az ajtódon.
Bevégeztetett A könyvben. Az életet nem merem kérdezni.

"És egészen megőrizlek magamban,
csillagszemeddel, kópé-mosolyoddal."


[tanároknak kötelező háziolvasmány -- szerintem!]


Néhány idézet:

1. "Vannak emberek, akiknek a társaságában mindig nagyon kisgyereknek érezzük magunkat, valami egészen különös tiszteletet keltenek maguk iránt  -- már fiatal korukban is"

2. "Különben mi újság...? (...) Amolyan haudujudu-féle kérdés, amire talán nem is várják a választ, mert ha az ember azt feleli rá, hogy rosszul, akkor bólogatnak, hogy nacsak, nacsak, iparkodni kell, ha meg azt, hogy jól, akkor szintén."

3. "... jól jegyezd meg magadnak, ha eddig nem vetted volna észre: ítélkezni a legkönnyebb. És mindnyájunkban megvan a hajlam, hogy egykettőre kimondjuk a szentenciát -- másokra. Tudod, mi a nehéz? Igazságosnak lenni. Mert igazság is sokféle van."

Mamó

Máté Angi

Koinónia, Kolozsvár, 2009.





Bittersweet. 
Füzesi M azt mondta, madárdal nélkül szegényebb lenne a világ. Szerényen csak, de kiegészíteném: mamók nélkül is szegényebb lenne ám!
Pazarul megírt könyvecske. A gyerekszemmel, -szájjal látott-mondott történet(ek) üdítő, de ugyanakkor fanyar... Van benne valami, ami húz-vonz-taszít. Egyszerre.
Vajon nem vagyunk / leszünk mi is egy kicsit ő? Mamó. A mi mamónk. Merhogy ő a gyökér, s ha nagyon akarom, ezen a gyökeren (én) a rügyfakadás...

Aztán meg az is "eszembe jut(ott), vajon én én leszek-e [vagyok-e] ezentúl [mostmár], vagy már egy másik valaki, így, mamó nélkül."

Ida regénye

Gárdonyi Géza

Ion Creangă Kk., Bukarest, 1991.




Hőhőhőőőő :D
Ez nem semmi, kérem. Apróhirdetés útján házasodni. Vagy mégis lehet ez valami? Hát persze: mi más, mint házasság :D:D?
Gyönyörű a nyelvezete a könyvnek! Amivel bajom volt, az a fránya álszemérmesség, a (látszat)kényeskedés, az álszigorlat(?)...
Idácskának szerettem volna megsúgni, hogy nem ám ő a húsvéti pirostojás. Na, de Balogh úr, kegyedről jobb ha zárva maradnak ajkaim, különben olyat mondanék, hogy életed végéig festhetnéd a múzsa halálát...

Nem is tudom, no. Szerintem ez nem lányregény, hanem elgondolkodtatós-mondanivalós-üzennivalós cuki könyvecske, merhogy, tetszik tudni, manapság is mitől döglik sok légy. Izé, akarom mondani, manapság is (azért) mennyi lehet az aránya a szereteten alapuló házasságoknak(?). (Ilyenkor jut eszembe, hogy nulla vagyok matekből, valamint, hogy fogalmam nincs miről beszélek, mert nem vagyok abban a cipőben)

Tetszett. Üdítő őszi napokra :)

Egymásra hangolva

Öt szeretetnyelv a házasságban
Gary Chapman

Harmat K., Bp., 2009.
Fordította: F. Nagy Piroska





Először találkoztam Chapman doktorral. Még ha személytelenül is, jólesett, hogy megszólított. Nem hiszem, hogy van olyan: túl késő(n).
Mindig tudtam, hogy mi az, ami fontos számomra egy kapcsolatban, de soha nem gondoltam arra, hogy ez annyit tesz: ez az én szeretetnyelvem. És egyáltalán nem recept, hogy két ember ugyanazt a szeretetnyelvet beszélje. Csak éppen "meg kell találni azokat a szavakat, amikre neki van szüksége" (hogy már megint Hervayt idézzem). Vagy nem is biztos, hogy szavakat keres. Kinek mi: ölelés, elismerő szavak, szívességek... Ahogy mondom, mindannyian más nyelvjárást használunk (olykor).

Nem csak házastársaknak szóló batyu ez. Mindünknek, akik úton vagyunk (vagy megérkeztünk?) egy-egy (emberi) kapcsolatba(n), vann benne pogácsa. HA érdekel, ha egyirányba tartunk (szeretnénk tartani).

Egyetlen kérdés merült fel igazából bennem, miután befejeztem: honnan tudom, hogy aki nagyon jól beszéli az én szeretetnyelvemet, valóban szeretetből teszi azt (?). A válasz bennem volt, régebbről (és mégcsak nem is én fogalmaztam meg): "Aki szeret minket, annak nem tudunk hazudni"