Szépriodalmi Könyvkiadó, Bp., 1978.
"…és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem."
Bolondos-kamaszos szerelmi kötésbe kerültem ezzel a könyvvel. Pontosabban, a két főszereplővel: Attilával és Tamarával. Tulajdonképpen napló az egész kötet. A fiúé meg a lányé. 1975 júniusának minden egyes napja kinagyítva ezeknek a fiataloknak a perspektívájából. Ők vannak előtérben, premier planban, de az éles kép mögött ott van a háttérben az iskolai élet, a család és egyáltalán, az egész akkori társadalmi helyzet. A korrupció, a kapcsolathálók működése... Hangsúlyozom, két kamasz szemszögéből nézve. Véleményem szerint, Szilvási valami eszméletlenül jól odafigyelt a nemek közti megosztásra. Teljesen el tudta velem hitetni, hogy amit Attila ír, az valóban egy "fiús" sztori, amit pedig Tamara, valóban lány szavai lehetnek. Azt is remekül kitalálta, hogy hitesse el velem is végig (azaz szinte végig), hogy a lányról szóló pletykák igazak (természetesen a szöveg határain belül). Az iskolában mindenki könnyelműnek tartja Tamarát, olyannak, aki már rengeteg fiúval járt, és valamennyivel le is feküdt. Ez a kamaszlány meg egyetlenegyszer sem írja le a naplójában, hogy mindez nem igaz. Nem cáfol, de nem is érvel az igazsága mellett. A legvégén, amikor úgy érzi, ez az egyetlen módja, hogy bebizonyítsa ártatlanságát egy ocsmány rágalom következtében, odaadja testét Attilának. Életében először. A fiú pedig ott marad a szégyenével. Mert nem hitt Tamarának. Immár másodszor nem hitt neki...
A végére a szerelmi kötés szétszakadt bennem. Megtört a varázs. Szilvási, mintha elfelejtette volna befejezni a regényét. Ha van szerelmi történet egy könyvben, ami nem rózsásan végződik, hát ez az. Talán pont ez volt a szándéka az írónak. Hogy legyünk már szívesek elgondolkodni azon, hogy amit ő elénk tárt, vajon csak tizenévesekkel fordul(hat) elő? Ne legyünk már lusták, és gondolkodjunk el azon is, hogy mi az, amitől két ember kölcsönös szerelme megmaradhat? Mi számít jobban nekünk: a szerelmünkben való megbízás vagy egy kívülállónak a szavai a szerelmünkről...?!
Mindenki válaszoljon magának, ha úgy gondolja. A könyvet pedig - ha engem kérdeznek - olyannak tartom, amit nem szabad kihagyni!
[Megjegyzés: Nagyon élveztem a nyelvezetét. Aki olvasta a Zabhegyező-t, annak halkan megsúgom, hogy szerintem, ezt is nagyon élvezné. Ha másért nem, szövege miatt.]
Idézetek a könyvből:
1. "Nekem ronda az írásom, de nem is azért írok, hogy más gyönyörködjön benne, hanem azért, hogy legalább én legyek az a valaki, aki törődik velem. Igaz, hogy most már egyáltalán nem biztos, abbahagynám-e, ha egyszer csak elkezdenének törődni velem. Már nem is hinném el, hogy őszinte tőlük az érzelem."
2. "Bizalom. A felnőttek nem alkalmasak. Visszaélnek. Megfelelő pillanatban visszaolvassák az ember fejére."
3. "Ha egy krapek olyan maláriásan örül egy lánynak, ahogy én örültem vasárnap Tamarának, akkor nincs joga meghallgatni (de még meghallani se), hogy ki mit sziszeg arra a lányra."
4. "...'cselekedeteinket csak más emberek értékelése hitelesítheti', a más emberek viszont mindig csak a 'saját világuk törvényei szerint' értékelnek minket, és csak addig a határig értenek bennünket, ameddig a korlátaik engedik."
5. "Mindent és hazugság nélkül mindent beleírt a naplójába. Mert klassz. Mert őszinte akar lenni hozzám. Mert igaza van abban is, hogy a hazugság olyan, mint a rák. Elég egyetlenegy sejt, ami hazugságtól rákos, és visszatarthatatlanul szétlappang lassan-lassan a szervezetben a rohadás. A szerelemben pedig a hazugság a rohadás. A visszafordíthatatlan."
6. "Leült a nagy kockakőre, mint múlt vasárnap, onnan a kőről fürkészett bele az éterbe.
- Nézel? - kérdezte. - Fogjál a szemeddel, jó erősen, ne hagyd, hogy elszívjon a nap."
7. "Nem az az ijesztő, hogy egyedül maradok, hanem az, hogy nélküle."
8. "...egymás szájából akartak levegőhöz jutni, és mindent akartak, amit csak kaphattak egymástól."
9. "Egy asszony addig fiatal, amíg gondot okoz neki, hogy például megtartson egy férfit, akit szeret. De ha egyszer csak észreveszi, hogy képes lemondani arról a férfiról, aki fontos neki, méghozzá tragédiázás nélkül lemondani, akkor bizony már öregszik az a nő."
10. "Az se kell mindig, hogy beszéljen hozzám, nekem sokszor az is elég, hogy éppen csak ott van mellettem."
11. "Átok képződmény az idő."
