Zorbász, a görög

Nikosz Kazantzakisz

(Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971)

Az egyik legkedvesebb könyvem. Talán, mert olyan, mintha kicsit magam is benne lennék. Az a fajta vadság, szabadságtudat, ami Zorbászból árad. Mégis emberi. Karakán egyéniség, aki mellett az ember úgy érzi, az élet valóban mesés :) Legszívesebben semmi véleményt nem írtam volna, csak egy: no comment-et :)
(Szóval maradjunk a fülszövegnél, meg az idézeteknél)
Ja, ajánlom mindenkinek :)!

Fülszöveg: 
Nikosz Kazantzakisz, Anthoni Quinn, Kakojannisz, Mikisz Theodorakisz – ezt a sort csak egyféleképpen lehet folytatni: Zorba (Zorbász), a görög. A nyers, szertelen, vad, csupaszív világcsavargó.
A valóságos életben idegenül mozgó, csak az elvont események világában otthonos író – a másik főhős- és Zorbász közös kalandjainak foglalata ez a világhírű, immár klasszikus regény, s egy olyan barátságé, kapcsolaté, amelynek végén az író már pótolhatatlan testvérként, élete örök hiányaként gyászolja a kezdetben véglegesen idegennek érzett „görögöt”. A önéletrajzi ihletésű krétai történet a végleteket kutatja, az erény, a szabadság, a halál gondolataival viaskodik. Ha úgy tetszik : a keleti kereszténység test-lélek dualizmusát fogalmazza meg a maga módján. Zorbász a test, az író a lélek – és mindkettő Kazantzakisz.

Kedvenc idézeteim:
1. "Mindennek van ezen a világon egy titkos értelme. Mindennek: embernek, állatnak, fának, csillagoknak: mindezek hieroglifák... s jaj annak, aki silabizálni kezdi, és megsejtenek, mit is jelentenek... Amikor látod őket, ne érted, azt hiszed, hogy ezek emberek, állatok, fák, csillagok, s évek múlva, nagyon későn tárul fel előtted rejtett lényegük."

2. "Miféle csoda az élet, s hogyan is egyesül minden lélek, s válik eggyé, valahányszor a mély gyökerekhez ér?"

3. "A nő érthetetlen valami, és minden állami és vallási törvény hibádzik."

4. "(A nő) törékeny kristályváza. Csínján kell bánni vele."

5. "Az élet csupa vesződség, - csak a halál nem. Tudod, mit jelent: élő ember? Keresni az okot, hogy bajba kerülj."

6. "Ez az igazi boldogság, dicsvágy nélkül élni, s dolgozni veszettül, mintha minden dicsvágy a tiéd lenne, távol élni az emberektől, nem szorulni rájuk, és mégis szeretni őket."

7. "halálos bűn siettetni az ősi törvényeket, bizalommal kell követnünk a halhatatlan ritmust"

8. "... a rettentő értesítés, hogy az ember számára ez az élet az egyetlen, nincs más, hogy mindannak, ami szívednek kedves, csak itt örülhetsz, csak ebben az életben, mely oly hamar elszáll, s nem lesz újabb alkalom az örökkévalóságban.
  Az ész, mely megérti ezt az irgalmatlan s egyben könyörülettel teli üzenetet, elhatározza, hogy legyőzi gyöngeségeit és nyomorúságait, legyőzi restségét és hiábavaló nagy reményeit, s végképp belekapaszkodik az örökre elmúló élet minden egyes percébe."

9. "A nő valami más ... és nem ember"