Az Orosz Könyv Kiadása, Nagyvárad, 1956.
Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet
Aludtad már a szegények álmát? Fogtál már kezet olyan emberrel, akinek gombjai leszakadtak kabátjáról és mégis gazdaggá tetted őt pusztán azzal, hogy magaddal egyenragúnak tartottad, mert megszorítottad a kezét?
Nos, lehet, hogy mindezekről fogalmad nincs; lehet, hogy te is csak tolakodásnak veszed a szegény közeledését; lehet, hogy szánalmat érzel, és az is lehet, hogy csúfondárosan megveted magadban...
Nem mondhatom meg, mit tegyél vagy mit ne tegyél; nem mondhatom meg, mi helyes és mi nem az, de mondhatom, hogy embernek lenni nem a pénz (az anyagi jólét megléte vagy hiánya) függvénye.
Levelek sora kapcsolódik össze ebben a könyvben. Regénnyé szövik a gondolatokat, és ami még izgalmasabb: történetekké. A szegény emberek történetei ezek. Egy nőé és egy férfié, az ő szemükön keresztül pedig a hasonló (vagy még olyan se) sorú embereké. A kisembereké, akikről nem igazán szólnak a hírek...
A ragaszkodás, a segíteni akarás, a szelíd szavak mestereinek regénye ez. A szegénység az (többek között), ami kifinomította bennük ezeket a vonásokat.
Ismétlem, nem mondhatom meg, mi helyes vagy mi nem az, de gondold meg, az a kézszorítás, amivel egy szegényet megajándékozol, lehet, hogy a világ legdrágább ajándéka lesz számára (anélkül, hogy tudnál róla): meglehet, a méltóságát adod vissza neki. (És talán a reményt, hogy mindez csak múló állapot törékeny létünkben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése